Found 66 Results for: borult
Akkor azt mondta neki: "Vedd a fiadat!" Az eléje lépett, a lábához borult, s földig hajolt elõtte. Aztán vette a fiát és kiment. (Királyok II. könyve 4, 37)
amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérût, és arccal a földre borult Dávid elõtt. (Krónikák I. könyve 21, 21)
Aztán így szólt hozzá: "Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívû ember megvakult." A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott, (Tóbiás könyve 7, 7)
Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: "Csakhogy újra láthatlak! Most már akár meg is halhatok." És sírt. (Tóbiás könyve 11, 9)
Ekkor apja a nyakába borult. (Tóbiás könyve 11, 13)
Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyûlt népbõl az egyik ember kezében, arcra borult és elájult. (Judit könyve 14, 6)
A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak és leborultak elõtte, mert így parancsolta a király. Mardokeus azonban nem hajtott térdet és nem borult le. (Eszter könyve 3, 2)
Minden egyes tartományban, ahol csak kihirdették a király rendeletét és parancsát, nagy gyász borult a zsidókra, böjtöltek, sírtak és jajgattak. Sokaknak hamu meg szõrzsák lett a fekvõhelye. (Eszter könyve 4, 3)
Eszter újra a király elé járult, hogy beszéljen vele. Lába elé borult, sírt és könyörgött, hogy vessen véget annak a gonoszságnak és tervnek, amelyet az agagita Ámán a zsidók ellen kigondolt. (Eszter könyve 8, 3)
Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott. (Jób könyve 1, 20)
Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakõzetet - addig éjszaka borult rá. (Jób könyve 28, 3)
Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára. (Makkabeusok I. könyve 1, 25)