Found 23 Results for: hárfa

  • Aztán Isten Gibeájába érsz [ott lakik a filiszteusok helytartója]. Amikor belépsz a kapun, egy sereg prófétával találkozol, akik a magaslatról jönnek lefelé. Elõttük zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, õk maguk meg prófétai révületben lesznek... (Sámuel I. könyve 10, 5)

  • Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr elõtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyû és cintányér kíséretében. (Sámuel II. könyve 6, 5)

  • Dávid és egész Izrael teljes lelkesedéssel táncolt Isten elõtt citera és hárfa, dob, csengõ és cintányér hangjára énekelve. (Krónikák I. könyve 13, 8)

  • Egész Izrael kísérte az Úr szövetségének ládáját örömujjongás és harsonazengés közepette, trombitaszó, cintányér, hárfa és citera kíséretében. (Krónikák I. könyve 15, 28)

  • Hárfa-, lant- és trombitazengés közepette vonultak be Jeruzsálembe az Úr templomába. (Krónikák II. könyve 20, 28)

  • Jeruzsálem falának fölszentelésére minden helységbõl összehívták a levitákat, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, mert a fölszentelést ujjongás s dicsõítõ énekek közepette, cintányér, hárfa és citera kíséretében akarták megülni. (Nehemiás könyve 12, 27)

  • Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt! (Zsoltárok könyve 57, 9)

  • Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett! (Zsoltárok könyve 81, 3)

  • Dicsõítsétek az Urat muzsikával, szóljon citera és hárfa! (Zsoltárok könyve 98, 5)

  • Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt. (Zsoltárok könyve 108, 3)

  • Jeruzsálem lakatlan volt, mint a puszta. Fiai közül nem járt senki se ki, se be. Szentélyét eltiporták. A várat idegenek lakták, pogányoknak szolgált lakóhelyül. Jákobból eltûnt az öröm, nem hallatszott furulya és hárfa. (Makkabeusok I. könyve 3, 45)

  • Ugyanabban az idõben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsõítõ énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében. (Makkabeusok I. könyve 4, 54)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina