1 "Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!" - ezt mondja Istenetek.
2 "Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bûnéért."
3 Egy hang kiált: "Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át.
4 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy.
5 Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsõsége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így."
6 Egy hang megparancsolja: "Hirdesd!" Erre megkérdezem: "Mit hirdessek?" "Minden test olyan, mint a fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága.
7 Kiszárad a fû, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. - Valóban, olyan a nép, mint a fû! -
8 Kiszárad a fû, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad."
9 Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erõsen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!
10 Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Gyõzelmének jutalma halad a nyomában, elõtte meg a gyõzelmi jelvények.
11 Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza õket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.
12 Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyõjén?
13 Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással?
14 Kit kért meg rá, hogy ossza meg vele a bölcsességet, ki tanította meg a helyes útra, és ki mutatta meg neki az okosság ösvényét?
15 Lám, a nemzetek olyanok elõtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek íme annyit érnek, mint a porszem.
16 Libanon nem volna elég tüzet rakni, sem vadjai nem volnának elegendõk égõáldozatnak.
17 A nemzetek mind semmik a színe elõtt, mihaszna semmiségnek számítanak a szemében.
18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent; és milyen képmást alkothatnátok róla?
19 A bálványt mesterember önti ki, aztán az aranymûves bevonja aranylemezzel, és ezüstláncokat aggat rá.
20 Az ügyes képfaragó mûvész értékes pálmafát keres magának, olyan fát választ ki, amely nem rothad el, s ebbõl állít bálványt, nehogy meginogjon.
21 Nem tudjátok és nem hallottatok róla? Nem hirdették nektek kezdettõl fogva? Nem tudtok a föld teremtésérõl?
22 Õ az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak olyanok elõtte, mint a sáskák. Õ terítette ki, mint valami leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat.
23 Õ az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld kormányzóit.
24 Alighogy elülteti, alighogy elveti õket, és alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fú, erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja õket.
25 "Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló?" - mondja a Szent.
26 Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Õ, aki elvezeti seregüket, megszámolja õket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem.
27 Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: "Sorsom el van rejtve az Úr elõl, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét"?
28 Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Õ teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen.
29 Erõt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet.
30 Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erõtlenül.
31 De akik az Úrban bíznak, új erõre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
Versículos relacionados com Izajás könyve, 40:
Az Ézsaiás 40 egy fejezet, amely Isten vigaszáról beszél a népével szemben. Azzal kezdődik, hogy valaki hangja kiált a sivatagban, és felkészíti az Úr felé vezető utat, és azzal az ígérettel ér véget, hogy azok, akik az Úrban várnak, megújítják erejüket. Íme öt vers az Ézsaiás 40 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 31:24 - "Erős fejek, és élénkíti a szívedet, mindazt, aki az Úrban vár." Ez a vers arra ösztönzi azokat, akik az Úrra várnak, hogy erősek legyenek, és megújítsák erejüket.
Ézsaiás 41:10 - "Ne félj, mert veled vagyok, ne kísérted magad, mert én vagyok az Istened; erősítlek és segítek, és hűséges jobb kezemmel támogatlak téged." Ez a vers arról szól, hogy Isten állandó jelenléte az ő népével, és erősítést és támogatást kínál számukra.
Zsoltár 46:1-2 - "Isten a menedékünk és az erődünk, jó segítség a fájdalomban. Ezért nem fogunk félni, még akkor sem, ha a Föld mozog, és még akkor is, ha a hegyek a tengerek közepére szállítják." Ez a vers az Istenbe vetett bizalomról, mint menedékünkről és erődünkről szól.
Ézsaiás 43:2 - "Amikor áthalad a vizeken, veled leszek, és amikor a folyókon keresztül nem merülnek fel téged; amikor a tűzön áthalad, nem fogsz megégni, és a láng sem ég benned. " Ez a vers arról szól, hogy Isten védő jelenléte az élet kihívásai közepette.
Zsoltár 27:14 - "Várjon az Úrban, bátorítson téged, és erősíti a szíved; várjon tehát az Úrban." Ez a vers arra ösztönzi azokat, akik arra várnak, hogy az Úr animált és erõsítse hatalmukkal.
Chapters: