Jónás könyve, 4

1. Jónáson nagy szomorúság vett erõt, és haragra gerjedt.

2. Így imádkozott az Úrhoz: "Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat.

3. Most azonban vedd el tõlem az életemet, mert jobb nekem a halál, mint az élet."

4. Az Úr így felelt: "Azt hiszed, jogos a haragod?"

5. Jónás kiment a városból, és leült a várostól keletre. Csinált magának egy sátort, és annak árnyékában ülve figyelte, hogy mi fog történni a várossal.

6. Az Úr parancsára egy ricinusbokor nõtt Jónás fölé, árnyékot vetett a feje fölé, és megvédte a rosszulléttõl. Jónás nagyon megörült a ricinusnak.

7. Másnap hajnalban azonban az Úr egy férget rendelt oda. A féreg megrágta a ricinust, úgyhogy kiszáradt.

8. Amikor aztán fölkelt a nap, az Úr forró keleti szelet támasztott, s a nap is hevesen tûzött Jónásra. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának: "Jobb nekem a halál, mint az élet!"

9. Ekkor az Isten így szólt Jónáshoz: "Azt hiszed, jogos a haragod a ricinusbokor miatt?" Azt felelte: "Igen, jogosan haragszom, egészen a halálig!"

10. Erre az Úr azt mondta: "Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnõtt, a másik éjjel elpusztult.

11. Hát akkor én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki még nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között, és igen sok állat?"