1. Kérdezzük csak, mit ért el Ábrahám, testi õsatyánk.

2. Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekednivalója, csak nem Isten elõtt.

3. Mert mit is mond az Írás: "Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált."

4. Márpedig aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelembõl, hanem tartozás címén jár.

5. Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki a bûnöst igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulására.

6. Ilyen alapon már Dávid is boldognak mondja az embert, akit Isten tesz igazzá tettek nélkül:

7. Boldog, akinek a bûne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.

8. Boldog ember, akinek az Úr vétkeit fel nem rója.

9. Vajon e boldogsághoz csak a körülmetélt juthat hozzá vagy a körülmetéletlen is? Ezt mondjuk ugyanis: Ábrahámnak a hite szolgált megigazulására.

10. De hogyan szolgált? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotban? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban.

11. A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívõnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.

12. Tehát nem csupán a körülmetélteknek, hanem azoknak is, akik a még körülmetéletlen atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak.

13. Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el.

14. Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen.

15. A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs.

16. Tehát azért hitbõl, hogy ugyanakkor kegyelembõl is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitébõl valók. Õ mindnyájunknak atyja

17. Isten elõtt, ahogyan az Írás mondja róla: "Sok nép atyjává rendeltelek." Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezõket.

18. Õ a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: "Így lesz nemzetséged."

19. Nem gyengült meg a hite, bár majdnem százesztendõs volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére.

20. Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erõt merített hitébõl, és magasztalta az Istent,

21. meg volt gyõzõdve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére.

22. Ez szolgált megigazulására.

23. De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált,

24. hanem miattunk is. Nekünk is üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust,

25. aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt.





“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina