Timóteusnak írt I. levél, 1

10. a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedõkért, a hazugokért, a hamisan esküvõkért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással,

Verses related to Timóteusnak írt I. levél, 1:

1 Timóteus 1 egy olyan fejezet, amely a doktrína helyes tanításának fontosságáról, valamint az üres és megalapozatlan teológiai spekuláció veszélyéről szól. Hangsúlyozza azt is, hogy a törvény szerepet játszik a bűnösök elítélésében és azt is, hogy Isten kegyelme Jézus Krisztuson keresztül elegendő -e megmenteni őket. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz:

Róma 6:14: "Mert a bűnnek nincs uralma feletted, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt áll." Ez a vers arról szól, hogy a törvény nem az igazolás eszköze, hanem Isten kegyelme Jézus Krisztuson keresztül, amely megszabadít minket a bűn hatalmától.

2 Timóteus 2:15: "Próbáljon megismerni Önt Isten jóváhagyottként, mint olyan munkavállaló, akinek nem kell szégyellnie, ami jól kezeli az igazság szavát." Ez a vers hangsúlyozza a Szentírás gondos és pontos tanulmányozásának fontosságát a doktrína és az isteni élet helyes tanításában.

2 Péter 1:20-21: "Először ezt ismeri: hogy a Szentírás próféciája semmilyen különös értelmezést jelent. Ez a vers megerősíti a Szentírás gondos és felelősségteljes értelmezésének fontosságát, emlékeztetve bennünket, hogy Isten Igéjét a Szentlélek inspirálja, és az általános céljával összhangban kell olvasni és értelmezni.

1 Korinthus 2:2: "Mert azt javasoltam, hogy ne tudjon közted, csak Jézus Krisztus és ez a keresztre feszített." Ez a vers rávilágít Krisztus központi elemére és megváltó munkájára a keresztény üzenetben, és annak fontosságát, hogy ne eltérítsék az értelmetlen teológiai spekulációt.

1 János 1:9: "Ha bevalljuk a bűneinket, akkor hű, és csak megbocsátani nekünk bűneinket, és megtisztítson minket minden igazságtalanságtól." Ez a vers kiemeli Isten vallomása és megbocsátásának fontosságát Jézus Krisztuson keresztül, emlékeztetve minket, hogy üdvösségünk kegyelmén és kegyelmén alapul, nem pedig a saját érdemeinkre.