Zsoltárok könyve, 77

18. A felhõk bõven öntötték a vizet, a felhõk megdördültek, nyilaid szétrepültek.

Verses related to Zsoltárok könyve, 77:

A 77 -es zsoltár a siralom zsoltára, amelyben a zsoltáros kifejezi szenvedését és vigasztalását Istenben. Megkérdőjelezi Istent az ő szenvedése előtti csendjéről, és emlékszik arra a csodálatos művekre, amelyeket Isten a múltban tett népének javára. Az alábbiakban öt vers található a 77 -es zsoltárban szereplő témákhoz, a fejezethez való közelség szerint:

Zsoltár 22:2: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért nyújtasz ki a segítségemből és a betegeim szavaiból?" A 77. zsoltár zsoltárosához hasonlóan a 22. zsoltár zsoltárosának kifejezi fájdalmát és megkérdőjelezi Isten nyilvánvaló elhagyásának okát.

Zsoltár 13:1-2: "Meddig, Uram? Örökké elfelejtesz? Addig, amíg elrejti az arcodat tőlem? Meddig konzultálok a lelkemmel, minden nap szomorúságom van? nekem? " A 13. zsoltár zsoltárja szintén elhagyja Isten, és azon töprengett, mennyi ideig kell szenvednie a szenvedést.

Zsoltár 44:23-24: "Ébredj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj fel! Ne utasítson el minket örökre. Miért rejti el az arcodat, és elfelejti a szenvedésünket és az elnyomásunkat?" A 44. zsoltár zsoltára felhívja Istent, hogy ébredjen fel, és ne hagyja abba őket a szenvedés közepette.

Zsoltár 66:5: "Gyere, és nézd meg Isten munkáit; remeg a cselekedeteiben az emberek gyermekei felé." A 77 -es zsoltár zsoltárára is emlékszik Isten csodálatos munkáira a múltban, és a Zsoltárok 66 -os verse mindenkit felkér, hogy fontolja meg Isten munkáit.

Zsoltár 86:7: "A fájdalom napján hívlak téged, mert válaszolsz nekem." Ez a 86. zsoltár verse kifejezi a zsoltáros bizalmát, amelyben Isten reagál a kiáltására, valamint a Zsoltár zsoltárát. 77 várhatóan vigasztalást talál Istenben.