Fundar 3224 Resultados para: éj

  • Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. (Jelenések könyve 13, 3)

  • Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása elõtt, s viselték nevének bélyegét." (Jelenések könyve 14, 11)

  • Ezután fehér felhõt láttam, a felhõn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. (Jelenések könyve 14, 14)

  • A templomból egy másik angyal jött ki, és nagy szóval kiáltott a felhõn ülõnek: "Ereszd neki sarlódat és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön." (Jelenések könyve 14, 15)

  • A templom megtelt Isten dicsõségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett. (Jelenések könyve 15, 8)

  • Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: "Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!" (Jelenések könyve 16, 1)

  • Az elsõ elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása elõtt leborultak. (Jelenések könyve 16, 2)

  • A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élõlény elpusztult. (Jelenések könyve 16, 3)

  • A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak. (Jelenések könyve 16, 4)

  • A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tûzzel gyötörje. (Jelenések könyve 16, 8)

  • Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, (Jelenések könyve 16, 10)

  • A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. (Jelenések könyve 16, 12)


“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina