1 Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában, Szuffal szemben, Párán, Tofel, Lábán, Hacerot és Di-Zahab között -
2 ezek tizenegy napi járásnyira vannak Hóreb hegyétõl a Szeir-hegységen át Kádes-Barneáig.
3 A negyvenedik esztendõben a tizenegyedik hónap elsõ napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki.
4 Miután legyõzte az amoriták királyát, Szichont, aki Hesbonban székelt, továbbá Básán királyát, Ogot, akinek Asztarotban és Edreiben volt a székhelye,
5 Mózes a Jordánon túl, Moáb földjén hozzáfogott a következõ törvények kihirdetéséhez. Így szólt:
6 Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: "Már elég idõt töltöttetek ennél a hegynél.
7 Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.
8 Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik, s utánuk utódaiknak adja."
9 Abban az idõben ezt mondtam nektek: "Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket.
10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így ma már annyian vagytok, mint égen a csillag.
11 Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte!
12 Hogy gyõzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket?
13 Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekrõl, hogy fölétek rendeljem õket."
14 Akkor azt feleltétek nekem: "Amit mondasz, az jó."
15 Erre odahívattam a törzsek vezetõit - bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak -, s fölétek rendeltem õket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben.
16 Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: "Hallgassátok meg testvéreiteket és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére, vagy egy idegen között.
17 Ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitõl, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam."
18 Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett.
19 Aztán elindultunk Hórebtõl, s ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta, átkeltünk azon a hatalmas és félelmetes pusztán, amint láttátok, az amoriták hegyvidéke felé tartva.
20 S amikor Kádes-Barneába értünk, így szóltam hozzátok: "Elérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.
21 Íme, az Úr, a te Istened adja neked ezt a földet, rajta, vedd birtokba, ahogy az Úr, atyáid Istene megígérte. Ne félj és ne csüggedj!"
22 Erre mindannyian elém járultatok, mondván: "Küldjünk elõre embereket! Ezek kémleljék ki az országot, s visszatérve adjanak számot, melyik úton kell haladnunk, s mely városokat kell elfoglalnunk."
23 A javaslat jónak látszott, azért kiválasztottam közületek tizenkét embert, mindegyik törzsbõl egyet.
24 Ezek útnak indultak, fölhatoltak a hegyvidékre és egészen Eskol völgyéig bejárták és kifürkészték.
25 Szedtek a föld termékeibõl és magukkal hozták. Meg is mutatták és számot adtak: "A föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk, jó."
26 De ti nem akartatok oda menni, ellene szegültetek az Úr, a ti Istenetek akaratának,
27 lázongtatok sátraitokban, így beszélvén: "Az Úr gyûlöl minket, azért hozott ki Egyiptomból. Ki akar szolgáltatni az amoritáknak, hogy vesztünket okozzák.
28 Hová menjünk hát? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és népesebb nép, mint mi, nagy városaik vannak, égig érõ fallal körülvéve, sõt még enakitákat is láttunk ott!"
29 Erre így szóltam hozzátok: "Ne rettegjetek és ne féljetek tõlük!
30 Az Úr, a ti Istenetek majd elõttetek jár és harcba száll értetek, éppúgy, ahogy Egyiptomban tette a szemetek láttára.
31 Késõbb a pusztában is láttad, hogy az Úr, a te Istened hordoz, mint gyermekét az egész úton, amelyet megtettetek, amíg ide értetek.
32 Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben,
33 aki elõttetek haladt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjszaka a tûzben, hogy mutassa az utat, amelyen mennetek kell, nappal pedig a felhõben."
34 Az Úr meghallotta szavaitokat és haragra gerjedt. Megesküdött hát:
35 "Ezek közül az emberek közül, ebbõl a gonosz nemzedékbõl nem látja meg egyetlenegy sem azt a szép földet, amelyet atyáitoknak esküvel ígértem!
36 Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül õ látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hûséges volt az Úrhoz."
37 Rám is megneheztelt miattatok az Úr, s így szólt: "Te sem jutsz el oda.
38 Józsue, Nun fia, aki mindig szolgálatodra van, csak õ jut el oda. Bátorítsd, mert neki kell majd Izrael számára meghódítania.
39 S kisgyermekeitek, akikrõl azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, õk fogják birtokba venni.
40 Ti azonban forduljatok meg, s induljatok vissza a pusztába, a Sás-tenger irányában!"
41 Erre azt válaszoltátok nekem: "Vétkeztünk az Úr ellen! Most mégis odavonulunk és harcba szállunk, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta." És felöltöttétek fegyvereiteket és semmiségnek tartottátok a hegyekbe fölvonulni.
42 Az Úr azonban így szólt hozzám: "Mondd meg nekik: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba, mert nem vagyok közöttetek! Ha mégis (megteszitek), ellenségeitek legyõznek benneteket."
43 S én ezt mondtam nektek, de nem hallgattatok rám, hanem ellene szegültetek az Úr parancsának és vakmerõen felvonultatok a hegyek közé.
44 Akkor a hegyvidéken lakó amoriták kivonultak ellenetek. Mint a méhrajok, elárasztottak, és Szeirtõl egészen Hormáig üldöztek benneteket.
45 Akkor visszafordultatok és panaszkodtatok az Úr színe elõtt. Az Úr azonban nem hallotta meg panaszotokat és nem vetett ügyet rátok.
46 Sokáig Kádesben kellett maradnotok, pontosan annyi ideig, amennyi ideig ott maradtatok.
Versículos relacionados com Második Törvénykönyv, 1:
A Mózes 1 egy olyan fejezet, ahol Mózes emlékeztet az izraeliták történetére, mióta elhagyták Egyiptomot, amíg el nem érik az ígért föld határát. Arra is sürgeti az embereket, hogy bízzanak Istenben, és engedelmeskedjenek parancsolataiknak, hogy megkapják az általa ígért áldásokat. Íme öt vers a Mózes 1 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Exodus 18:20- "Tanítsák meg nekik az alapszabályokat és a törvényeket, és mutassák meg nekik, hogy miként kell járniuk, és a munkát, amelyet meg kell tennie." Mózes emlékezteti az embereket, hogy Isten törvényeket és törvényeket adott nekik, és fontos, hogy tanítsuk és engedelmeskedjünk nekik.
Mózes 6:4-6 - "Hallgassa meg, Izrael, az Úr, a mi Isten, az egyetlen Úr. Szeretni fogod az Urat, a te Istenedet, minden szíveddel és minden lelkével, és minden erődből. Ezeket a szavakat, amelyeket parancsolok, amelyeket parancsolok Ma ma a szívedben leszel. " Mózes hangsúlyozza Isten szeretetének és parancsolatainak megőrzésének fontosságát.
Mózes 8:2-3 - "És emlékeztetni fog neked egészen, amellyel az Úr, a te Istened vezetett téged a negyven év sivatagában, hogy megalázza és bebizonyítsa, hogy mi volt a szívedben, ha ha a szívedben van Megtartotta a saját parancsolatait, vagy sem. És megalázta téged, és hagyta, hogy éhes legyen, és fenntartotta téged a mannával, amit nem tudott, és a szüleid sem tudták őt; arra utal, hogy az ember nem csak kenyérből fog élni, hanem Az, ami az Úr szájából származik, az embert fogja élni. " Mózes emlékezteti az embereket arra, hogy Isten miként irányította őket és fenntartotta a sivatagot, és hogy megtanította nekik, hogyan bízzanak benne és engedelmeskedjenek a parancsolatuknak.
Mózes 10:12-13 - "" Most, ó Izrael, ki az, hogy az Úr, a te Istened tőled van szüksége, de az Úr, a te Istened, aki minden útján jár, és az Ames, az Úr, és az Úr, az Úrnak, az Úrnak, valamint az Úrnak, valamint az Úrnak, valamint az Istenednek teljes szívéből és lelkedjével, hogy megőrizze az Úr és az Ön törvényei parancsolatait, amelyeket ma parancsolok neked , a jóodért? " Mózes hangsúlyozza, hogy Isten engedelmessége a saját érdekében szól, és ezt megköveteli tőlünk.
Mózes 28:1-2 - "És ha meghallja az Úr, a te Istened hangját, óvatosan tartsa meg az összes parancsolatát, amelyet ma parancsolok neked, az Úr, a te Isten felmagasztal téged a Föld minden nemzetén. Ezek az áldások Rád fog jönni és elérni, amikor meghallja az Úr, a te Istened hangját. " Mózes megígéri az embereknek, hogy ha engedelmeskednek Istentől, bőségesen megáldja őket.
Capítulos: