Löydetty 160 Tulokset: Ábrám neve

  • Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai, Ábrám felesége miatt. (Teremtés könyve 12, 17)

  • Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is. (Teremtés könyve 13, 1)

  • Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban. (Teremtés könyve 13, 2)

  • annak az oltárnak a helyén, amelyet korábban emelt. Itt Ábrám segítségül hívta az Úr nevét. (Teremtés könyve 13, 4)

  • Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.) (Teremtés könyve 13, 7)

  • Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: "Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. (Teremtés könyve 13, 8)

  • Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. (Teremtés könyve 13, 12)

  • Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak. (Teremtés könyve 13, 18)

  • Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Õ ugyanis Szodomában lakott. (Teremtés könyve 14, 12)

  • A menekülõk egyike hírt hozott errõl Ábrámnak, a hébernek. Õ ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak. (Teremtés könyve 14, 13)

  • Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte õket egészen Dánig. (Teremtés könyve 14, 14)

  • "Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten elõtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet." Õ pedig tizedet adott neki mindenbõl. (Teremtés könyve 14, 20)


“Que Maria sempre enfeite sua alma com as flores e o perfume de novas virtudes e coloque a mão materna sobre sua cabeça. Fique sempre e cada vez mais perto de nossa Mãe celeste, pois ela é o mar que deve ser atravessado para se atingir as praias do esplendor eterno no reino do amanhecer.” São Padre Pio de Pietrelcina