Löydetty 159 Tulokset: Ábrahám leszállása
s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az õ leszármazottai. (Rómaiaknak írt levél 9, 7)
Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám vérébõl, Benjamin törzsébõl. (Rómaiaknak írt levél 11, 1)
Zsidók õk? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is. (Korintusiaknak írt II. levél 11, 22)
Ugyanaz történik, mint Ábrahám esetében: "Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált." (Galatáknak írt levél 3, 6)
Értsétek meg jól: Aki a hitbõl él, az Ábrahám fia. (Galatáknak írt levél 3, 7)
Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök. (Galatáknak írt levél 3, 29)
Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. (Zsidóknak írt levél 2, 16)
Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet. (Zsidóknak írt levél 6, 15)
Ábrahám tizedet adott neki mindenbõl. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Sálem királya volt, vagyis a békesség királya. (Zsidóknak írt levél 7, 2)
Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek õsatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából. (Zsidóknak írt levél 7, 4)
Lévi fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptõl, vagyis testvéreiktõl, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek. (Zsidóknak írt levél 7, 5)
Ábrahám hitbõl engedelmeskedett a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy. (Zsidóknak írt levél 11, 8)