Löydetty 17607 Tulokset: ár

  • Homlokára egy titokzatos név volt írva: "A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja." (Jelenések könyve 17, 5)

  • Az angyal megkérdezte: "Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejû és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza. (Jelenések könyve 17, 7)

  • A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységbõl, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétõl fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik. (Jelenések könyve 17, 8)

  • Ide bölcsességgel párosult ész kell!" "A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is. (Jelenések könyve 17, 9)

  • Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása. (Jelenések könyve 17, 10)

  • A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kaptak egy órára. (Jelenések könyve 17, 12)

  • Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyõzi õket, mert õ az Urak Ura és a Királyok Királya. A vele meghívottak, a kiválasztottak és a hûségesek." (Jelenések könyve 17, 14)

  • A tíz szarv, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyûlölik a kéjnõt, kifosztják és levetkõztetik, a húsán rágódnak, és tûzön megégetik. (Jelenések könyve 17, 16)

  • Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik." (Jelenések könyve 17, 18)

  • Teljes erejébõl kiáltozott: "Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyûlöletes állat odúja, (Jelenések könyve 18, 2)

  • mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedõi meggazdagodtak határtalan fényûzésébõl." (Jelenések könyve 18, 3)

  • Bûneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat. (Jelenések könyve 18, 5)


“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina