Löydetty 14985 Tulokset: õr

  • A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak. (Jelenések könyve 16, 4)

  • A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tûzzel gyötörje. (Jelenések könyve 16, 8)

  • Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, (Jelenések könyve 16, 10)

  • Sátáni lelkek, akik csodákat mûvelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák õket a mindenható Isten nagy napjára. (Jelenések könyve 16, 14)

  • Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. (Jelenések könyve 16, 18)

  • A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dõltek. Az Isten színe elõtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki. (Jelenések könyve 16, 19)

  • Akkor a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik odalépett hozzám és hívott: "Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnõ ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül. (Jelenések könyve 17, 1)

  • Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától." (Jelenések könyve 17, 2)

  • Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. (Jelenések könyve 17, 3)

  • Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakõvel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. (Jelenések könyve 17, 4)

  • Az angyal megkérdezte: "Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejû és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza. (Jelenések könyve 17, 7)

  • Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása. (Jelenések könyve 17, 10)


“Onde não há obediência, não há virtude. Onde não há virtude, não há bem, não há amor; e onde não há amor, não há Deus; e sem Deus não se chega ao Paraíso. Tudo isso é como uma escada: se faltar um degrau, caímos”. São Padre Pio de Pietrelcina