Löydetty 150 Tulokset: A templom
Salamon építõi és Hirám építõi a gibbitákkal egyetemben gondoskodtak az építkezésrõl, s elõkészítették a fát meg a köveket a templom építéséhez. (Királyok I. könyve 5, 32)
A templom, amelyet Salamon király az Úrnak épített, 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 25 könyök magas volt. (Királyok I. könyve 6, 2)
A szentély elõtti csarnoknak a hossza 20 könyököt tett ki, annyit, mint a templom szélessége, a szélessége pedig 10 könyököt, a templom hosszanti irányában. (Királyok I. könyve 6, 3)
A templom falához szárnyat csatolt, a szentély és a szentek szentje köré, aztán melléképületeket emelt körös-körül. (Királyok I. könyve 6, 5)
Az alsó szint 5 könyök széles volt, a középsõ 6 könyök széles, a harmadik 7 könyök széles; a templom külsejét ugyanis lépcsõzetesen képezte ki, hogy a (gerendáknak) ne kelljen a templom falaiba mélyedést vágni. (Királyok I. könyve 6, 6)
[A templom építésekor olyan köveket használtak, amelyeket a kõbányában egészen készre faragtak; kalapács és vésõ nem hallatszott a templom építésekor, sem semmiféle vasszerszám.] (Királyok I. könyve 6, 7)
A (környezõ épületrész) alsó szintjének bejárata a templom jobb oldalán volt, és csigalépcsõn lehetett a középsõ szintre és a középsõrõl a harmadik szintre feljutni. (Királyok I. könyve 6, 8)
Belül a falakat cédrusfa burkolattal látta el, a templom aljától egészen a tetõ gerendáiig beburkolta õket belül fával, a templom padlóját meg ciprusdeszkákból rakta ki. (Királyok I. könyve 6, 15)
A templom hátsó oldalát is beburkolta cédrusfával 20 könyöknyire a földtõl a gerendáig, aztán elválasztotta a templomot a hátulsó résztõl, a szentek szentjétõl. (Királyok I. könyve 6, 16)
Maga a templom, vagyis a hátulsó rész elõtti fõ térség 40 könyököt tett ki. (Királyok I. könyve 6, 17)
Belül tehát cédrusfából volt a templom, faragott gyümölcs- és virágfüzérekkel ékesítve. Csupa cédrusfa volt az egész. Követ sehol sem lehetett látni. (Királyok I. könyve 6, 18)
A kerubokat a templom legbelsõ részébe állította; úgy terjesztették ki szárnyaikat, hogy az egyik (kerub) egyik szárnya az egyik falhoz ért, a másik kerub másik szárnya meg a másik falhoz. A térség közepén is összeértek szárnyaik. (Királyok I. könyve 6, 27)