Löydetty 131 Tulokset: Bennünket

  • Nyisd ki a szemedet, Urunk, és láss meg bennünket! Hiszen nem az alvilágban levõ holtak dicsõítik és magasztalják az Urat; belõlük már elszállt az éltetõ lehelet. (Báruk könyve 2, 17)

  • Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe szétszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bûne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktõl. (Báruk könyve 3, 8)

  • Erre a nép sietve visszatért. A vének ekkor így szóltak hozzá: "Ülj csak közénk és okosíts fel bennünket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az öregkor élettapasztalatát." (Dániel könyve 13, 50)

  • Majd így szóltak egymáshoz: "Vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!" Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. (Jónás könyve 1, 7)

  • Azt mondogatják: "Ne hirdessétek ezt! Ne hirdessétek ezeket! Nem érhet bennünket gyalázat. (Mikeás könyve 2, 6)

  • Szerettelek benneteket! - mondja az Úr. Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? - Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? - mondja az Úr. Mégis Jákobot szerettem, (Malakiás könyve 1, 2)

  • Hiába mondja Edom: "Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat", mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd õket: "A gonoszság vidéke" és: "A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr." (Malakiás könyve 1, 4)

  • Mert különben annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy a mai zavargás miatt bevádolnak bennünket, és nincs semmi érvünk, amivel megokolhatnánk ezt a csõdületet." Ezekkel a szavakkal feloszlatta a gyûlést. (Apostolok Cselekedetei 19, 40)

  • A rettenetes vihar egyre hányt-vetett bennünket, ezért másnap a tengerbe szórták a rakományt, (Apostolok Cselekedetei 27, 18)

  • S miért ne tennék rosszat, hogy jó származzék belõle, mint némelyek rágalmaznak bennünket, hangoztatva, hogy effélét állítunk. Ezeknek jogos az elmarasztalásuk. (Rómaiaknak írt levél 3, 8)

  • Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától. (Rómaiaknak írt levél 5, 9)

  • Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétõl? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? (Rómaiaknak írt levél 8, 35)


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina