Löydetty 94 Tulokset: Daniel az oroszlánok
A király parancsára elõvezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták. Aztán gyermekeikkel és feleségeikkel együtt az oroszlánok barlangjába vetették õket. Még a mélyére sem értek, az oroszlánok máris nekik estek és minden csontjukat összetörték. (Dániel könyve 6, 25)
Rendeletet bocsátottam ki, hogy birodalmam egész területén rettegjétek és féljétek Dániel Istenét. Mert õ az élõ Isten, aki örökké megmarad. Királyságának nem lesz vége, és uralma örökké tart. (Dániel könyve 6, 27)
Megment és megszabadít, jeleket és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül. (Dániel könyve 6, 28)
Baltazárnak, Bábel királyának 1. esztendejében Dániel álmot látott fekvõhelyén; látomás jelent meg szeme elõtt. Az álmot rögvest leírta. Így hangzik: (Dániel könyve 7, 1)
Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt. (Dániel könyve 7, 2)
Történt, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és értelmét kerestem: íme, egyszer csak elõttem állt egy férfiúhoz hasonló alak. (Dániel könyve 8, 15)
Én, Dániel, napokon keresztül betegen feküdtem, de aztán fölkeltem, és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomásról azonban hallgattam, mert nem volt, aki felvilágosítást tudott volna adni. (Dániel könyve 8, 27)
Uralkodásának elsõ esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekbõl, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által elõre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart. (Dániel könyve 9, 2)
Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam. (Dániel könyve 10, 2)
De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el õket, hogy elfutottak és elrejtõztek. (Dániel könyve 10, 7)
Majd azt mondta nekem: "Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem." Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam. (Dániel könyve 10, 11)
Ekkor így szólt hozzám: "Ne félj, Dániel! Mert az elsõ naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe elõtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. (Dániel könyve 10, 12)