Löydetty 1169 Tulokset: Darius király

  • Ez ugyan betör a déli király országába, de kénytelen visszatérni a maga földjére. (Dániel könyve 11, 9)

  • Mind a két király rosszat forral a másik ellen, s még egy asztalnál ülve is félre akarják egymást vezetni. De nem érnek célt, mert még nem érkezett el a meghatározott vég. (Dániel könyve 11, 27)

  • Közben a király a maga kénye-kedve szerint jár el. Felfuvalkodik és arcátlanul viselkedik az összes istennel szemben, a legfölségesebb Isten ellen pedig fennhéjázó módon beszél. Szerencsésnek is látszik, míg utol nem éri az (isteni) harag, és végzete be nem teljesedik. (Dániel könyve 11, 36)

  • Amikor Asztüágesz király megtért atyáihoz, a perzsa Cirusz vette kezébe a királyi hatalmat. (Dániel könyve 14, 1)

  • A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta. (Dániel könyve 14, 4)

  • A király egyszer szóvá tette: "Miért nem imádod Bélt?" Azt felelte neki: "Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élõ Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élõlény fölött." (Dániel könyve 14, 5)

  • A király erre megkérdezte: "Úgy gondolod, hogy Bél nem élõ Isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?" (Dániel könyve 14, 6)

  • Dániel nevetve mondta: "Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem." (Dániel könyve 14, 7)

  • A király Dániellel együtt elment Bél templomába. (Dániel könyve 14, 10)

  • Bél papjai azt ajánlották: "Nézd, mi kimegyünk, te pedig, király, tedd oda az ételeket, majd töltsd ki a bort, és azt is tedd oda, aztán zárd be az ajtót és pecsételd le a gyûrûddel. (Dániel könyve 14, 11)

  • Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyûrûjével és eltávoztak. (Dániel könyve 14, 14)

  • Már kora reggel odament a király Dániellel együtt. (Dániel könyve 14, 16)


“O mais belo Credo é o que se pronuncia no escuro, no sacrifício, com esforço”. São Padre Pio de Pietrelcina