Löydetty 79 Tulokset: Eget
"Gyûjtsétek elém törzseitek véneit és elöljáróitokat, hadd hirdessem nekik hangosan ezeket a szavakat, s hadd hívjam tanúul ellenük az eget és a földet. (Második Törvénykönyv 31, 28)
Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, Meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, Meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen. (Második Törvénykönyv 33, 26)
Aki ellene lázad, azt az Úr eltiporja, a Mindenható megremegteti az eget. Az Úr ítéletet tart a föld határai fölött, hatalmat ad királyának, s fölemeli fölkentje fejét." (Sámuel I. könyve 2, 10)
Lehajtotta az eget és lejött rajta, fekete felhõ volt a lába alatt. (Sámuel II. könyve 22, 10)
Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr elõtt: "Urunk, Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet. (Királyok II. könyve 19, 15)
A pogányok istenei semmik, az Úr pedig az eget alkotta. (Krónikák I. könyve 16, 26)
Majd így folytatta: "Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet alkotta! Õ adott Dávidnak bölcs, tudós, okos és értelmes fiút, hogy az Úrnak templomot építsen, királyi udvara számára pedig palotát. (Krónikák II. könyve 2, 11)
Ha bezárom az eget, és elmarad az esõ; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre, (Krónikák II. könyve 7, 13)
Volt ott akkor az Úrnak egy Obed nevû prófétája. Elébe sietett a Someron felé vonuló seregnek, és azt mondta nekik: "Nézzétek, az Úr, atyáitok Istene, megharagudott Júdára, azért kezetekbe adta õket. Ti azonban dühötökben olyan vérengzést vittetek végbe, hogy az az eget veri. (Krónikák II. könyve 28, 9)
Emiatt Hiszkija király és Izajás próféta, Ámosz fia, könyörgésükkel az eget ostromolták. (Krónikák II. könyve 32, 20)
Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol elõtted. (Nehemiás könyve 9, 6)
Tóbiás kiment, és szólt neki: "Barátom, apám szeretne megismerni." Az angyal belépett a házba. Elõször Tobit üdvözölte, aztán az kívánt neki minden jót. Tobit így szólt: "Mi örömöm lehet még nekem? Megvakultam, nem látom a ragyogó eget, olyan sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élõhalott vagyok: hallom az emberek hangját, de látni nem látom õket." Az angyal azt mondta neki: "Bízzál, Isten nem késlekedik, meggyógyít. Bízzál!" Tobit így szólt hozzá: "Az én Tóbiás fiam Médiába készül. Elmennél-e vele mint vezetõje? Megfizetek érte, testvér." Így felelt neki: "Elkísérem, ismerek minden utat, mert sokszor jártam Médiában. Bejártam a völgyeket és a hegyeket, ismerek minden ösvényt." (Tóbiás könyve 5, 10)