Löydetty 293 Tulokset: Ekkor

  • Már jó ideje nem ettek. Pál ekkor elõállt, s megszólalt: "Emberek, rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Krétáról. Elkerülhettük volna ezt a bajt és kárt. (Apostolok Cselekedetei 27, 21)

  • Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, gyõzött az oroszlán Júda törzsébõl, Dávid sarja. Õ majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét." (Jelenések könyve 5, 5)

  • Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élõlény közül az egyik mennydörgõ hangon szólt: "Jöjj!" (Jelenések könyve 6, 1)

  • Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élõlény szólt: "Jöjj!" Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében. (Jelenések könyve 6, 5)

  • Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzsébõl: (Jelenések könyve 7, 4)

  • Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tõlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?" (Jelenések könyve 7, 13)

  • Ekkor hét angyalt láttam, az Úr elõtt álltak, és hét harsonát kaptak. (Jelenések könyve 8, 2)

  • Ekkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égbõl. Felhõ övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a Nap, lába meg izzott, mint a tûzoszlop. (Jelenések könyve 10, 1)

  • Ekkor ezt mondták nekem: "Ismét jövendölnöd kell sok néprõl, nemzetrõl, nyelvrõl és királyról." (Jelenések könyve 10, 11)

  • Ekkor bothoz hasonló mérõnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: "Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt. (Jelenések könyve 11, 1)

  • Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr színe elõtt a trónuson ült, arcra borult, és imádta az Istent: (Jelenések könyve 11, 16)

  • Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülõ asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. (Jelenések könyve 12, 4)


“A pessoa que nunca medita é como alguém que nunca se olha no espelho e, assim, não se cuida e sai desarrumada. A pessoa que medita e dirige seus pensamentos a Deus, que é o espelho de sua alma, procura conhecer seus defeitos, tenta corrigi-los, modera seus impulsos e põe em ordem sua consciência.” São Padre Pio de Pietrelcina