Löydetty 2134 Tulokset: Isten

  • De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!" (Teremtés könyve 31, 24)

  • Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött." (Teremtés könyve 31, 42)

  • Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted." (Teremtés könyve 31, 50)

  • Jákob is elindult útjára. Akkor Isten angyalai találkoztak vele. (Teremtés könyve 32, 2)

  • Amint Jákob meglátta õket, így szólt: "Ez Isten tábora!" S elnevezte a helyet Machanajimnak. (Teremtés könyve 32, 3)

  • Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: "Kik ezek veled?" "Ezek a gyermekeim - válaszolta -, akikkel Isten megajándékozta szolgádat." (Teremtés könyve 33, 5)

  • De Jákob ellenkezett: "Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed elõtt, akkor fogadd el az ajándékot kezembõl. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem. (Teremtés könyve 33, 10)

  • Fogadd el tehát az üdvözlõ ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom." Erre az ösztönzésre elfogadta. (Teremtés könyve 33, 11)

  • Isten szólt Jákobhoz: "Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elõl." (Teremtés könyve 35, 1)

  • Ott oltárt épített, és a helyet elnevezte Bételnek, mivel Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki, amikor testvére elõl menekült. (Teremtés könyve 35, 7)

  • Isten másodszor jelent meg Jákobnak Paddan-Aramból való visszatérése után, és megáldotta. (Teremtés könyve 35, 9)

  • Isten így szólt hozzá: "A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved." (Teremtés könyve 35, 10)


“Não abandone sua alma à tentação, diz o Espírito Santo, já que a alegria do coração é a vida da alma e uma fonte inexaurível de santidade.” São Padre Pio de Pietrelcina