Löydetty 191 Tulokset: Istennek
Ehet Istennek az ételébõl, a nagyon szent és a szent dolgokból, (Leviták könyve 21, 22)
és idegenbõl se vásároljátok meg (az ilyet) azért, hogy mint Istennek járó adományt feláldozzátok. Csonkaságuk valóban hiba, azért nem tesznek benneteket kedvessé." (Leviták könyve 22, 25)
Még akkor sem szabad beszennyeznie magát, ha apja, anyja, bátyja vagy nõvére hal meg, mert rajta a fején az Istennek tett fogadalom. (Számok könyve 6, 7)
Most a pap végezze el vele a bemutatás szertartását az Úr elõtt. A szegyen és combon kívül ezek a papnak járnak, szent adományként. Ezután az Istennek szentelt ismét ihat bort." (Számok könyve 6, 20)
Ez az Istennek szenteltre vonatkozó törvény, aki fogadalmat tesz, áldozati ajándéka tekintetében, amelyet fölszentelésekor be kell mutatnia az Úrnak, eltekintve attól, amit egyébként még fel akar ajánlani. Közvetlenül az után, hogy fogadalma, amelyet letesz, elhangzik, a fogadalmára vonatkozó törvény szerint kell eljárnia. (Számok könyve 6, 21)
Bileám azt felelte Istennek: "Cippor fia, Balak, a moábiták királya üzente: (Számok könyve 22, 10)
Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték õket. (Második Törvénykönyv 32, 17)
Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, Hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyûlölõin, Népének földjét megtisztítja a bûntõl. (Második Törvénykönyv 32, 43)
Az asszony elment, és elmondta férjének: "Megszólított Istennek egy embere. Isten angyalára hasonlított, olyan fönséges volt. Megkérdeztem tõle, honnan jött, de nem mondta meg nekem a nevét. (Bírák könyve 13, 6)
Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezébõl? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában. (Sámuel I. könyve 4, 8)
Bet-Semes lakói föltették a kérdést: "Ki méltó rá, hogy az Úrnak, a szent Istennek színe elõtt álljon? Kihez menjen tovább tõlünk?" (Sámuel I. könyve 6, 20)
De az így felelt: "Ott a városban él Istennek egy embere, tekintélyes ember, amit csak mond, az mind valóra válik. Menjünk el hozzá, hátha útbaigazít abban a dologban, amelyben járunk." (Sámuel I. könyve 9, 6)