Löydetty 14647 Tulokset:

  • Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. (Teremtés könyve 13, 12)

  • Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is. (Teremtés könyve 13, 16)

  • Innen visszafordultak, eljöttek az Ítélet-forrásig, és leverték a Hacacon-Tamárban lakó amalekiták és amoriták egész földjét. (Teremtés könyve 14, 7)

  • Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük: (Teremtés könyve 14, 8)

  • Sziddim völgye tele volt aszfaltbányával. Amikor Szodoma királya és Gomorra királya menekülni kényszerült, beléjük estek, a többiek pedig a hegyek közé futottak. (Teremtés könyve 14, 10)

  • Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Õ ugyanis Szodomában lakott. (Teremtés könyve 14, 12)

  • A menekülõk egyike hírt hozott errõl Ábrámnak, a hébernek. Õ ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak. (Teremtés könyve 14, 13)

  • Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte õket egészen Dánig. (Teremtés könyve 14, 14)

  • Visszahozott minden zsákmányt, s rokonát is, Lótot, minden vagyonával, az asszonyokkal és szolgákkal együtt. (Teremtés könyve 14, 16)

  • Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levõ királyok fölött aratott gyõzelembõl visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye). (Teremtés könyve 14, 17)

  • Nem viszek el semmit, csak amit a szolgák föléltek, és azoknak az embereknek a részét, akik velem kivonultak: Áner, Eskol és Mamre: csak õk vegyék ki részüket." (Teremtés könyve 14, 24)

  • A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: "Ne félj Ábrám, én védõpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz." (Teremtés könyve 15, 1)


“Como é belo esperar!” São Padre Pio de Pietrelcina