Löydetty 210 Tulokset: Királyi Család
Õ keltette föl irántam a király, tanácsosai és minden hatalmas királyi tisztviselõ jóindulatát. Én meg bátorságot merítettem, mert fölöttem volt az Úr, az én Istenem keze, s összegyûjtöttem Izrael vezetõit, hogy térjenek velem haza. (Ezdrás könyve 7, 28)
Aztán átnyújtották a király rendeletét a folyamon túli királyi helytartóknak és kormányzóknak, s ezek pártfogásba vették a népet és az Isten házát. (Ezdrás könyve 8, 36)
továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdõk felügyelõjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erõd kapuihoz, valamint a város falához, s ahhoz a házhoz, ahol majd lakni fogok." A király mindent megadott, mert fölöttem volt Istenem jóságos keze. (Nehemiás könyve 2, 8)
Aztán továbbmentem a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték felé. Innen az állat már nem tudott továbbmenni. (Nehemiás könyve 2, 14)
A Forrás-kaput Kol-Hozé fia, Sallum javította, a Micpa kerület elöljárója. Fölépítette, befedte s elhelyezte a kapu szárnyait, a zárakat és a sarkakat. Ezenkívül a vízvezeték víztárolójának falát is fölépítette a királyi kertnél, egészen a lépcsõig, amely Dávid városából ereszkedik alá. (Nehemiás könyve 3, 15)
Õutána Uzai fia, Palal végzett javítást a torony szegletével szemben, amely a börtön udvarán a felsõ királyi palota fölé nyúlik. Utána Paros fia, Pedaja végzett javítást, (Nehemiás könyve 3, 25)
Ebben a dologban királyi rendelet intézkedett, az határozta meg az énekesek napi szolgálatát. (Nehemiás könyve 11, 23)
Minden ember bõséges ellátást kapott, ezenkívül sok aranyat és ezüstöt is a királyi palotából. (Judit könyve 2, 18)
Nincs nemzetségeink között egy sem, nincs ma egyetlen olyan törzs, nemzetség, család, falu vagy város sem, amely emberkéz alkotta isteneket imádna, amint ez az elmúlt idõkben megtörtént. (Judit könyve 8, 18)
(1a) Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszan hónap elsõ napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzsébõl származott, (1b) Szuzában lakó zsidó ember volt, egy tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot. (1c) Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben. (1d) Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön. (1e) Egyszer csak elõkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettõ készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek. (1f) Ordításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen. (1g) A sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön. (1h) Az igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtõl, várta pusztulását és hívta az Istent. (1i) Könyörgésükre egy kis forrás bõvízû, nagy folyóvá dagadt. (1k) Fényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat. (1l) Mardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándéka. Minden figyelmét arra fordította - késõ éjszakáig -, hogy behatoljon értelmébe. (1m) Mardokeusnak az udvarban volt a szállása a király két eunuchjával, Bigtannal és Teressel, akik a palota õrei voltak. (1n) Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak. (1o) A király kérdõre vonta a két eunuchot, s amikor beismerték, halállal büntette õket. (1p) A király följegyeztette a történeteket az események könyvébe, de Mardokeus is írásba foglalta az eseményt. (1q) Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. (1r) Ámán azonban, az agagita Hamdatának a fia, aki kedves embere volt a királynak, a király két eunuchja miatt a vesztére tört Mardokeusnak. (Eszter könyve 1, 0)
abban az idõben, amikor Szuza várában királyi trónján ült, (Eszter könyve 1, 2)
Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szuza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjében. (Eszter könyve 1, 5)