Löydetty 103 Tulokset: Lelkem
Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen." (Teremtés könyve 6, 3)
Készítsd el ízletesen, ahogy szeretem. Hozd be nekem, majd megeszem, hogy a lelkem megáldjon, mielõtt meghalok." (Teremtés könyve 27, 4)
"Tedd akkor elém - mondta -, hadd egyem fiamnak zsákmányából, hogy lelkem megáldjon." Eléje tette és evett. Aztán bort hozott neki, és õ ivott. (Teremtés könyve 27, 25)
Az ellenség így szólt: üldözõbe veszem, utolérem õket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja õket. (Kivonulás könyve 15, 9)
A Kison-patak elsodorta õket, a szent patak, a Kison-patak. Éledj, lelkem, kapj erõre! (Bírák könyve 5, 21)
Bánj velem úgy, ahogy neked tetszik. Parancsold meg, és elszáll a lelkem, meghalok és porrá leszek. Mert jobb meghalnom, mintsem élnem, hiszen rágalmat és gyalázkodást kell hallanom és nagyon nagy a bánatom. Uram, várom, hogy elhatározásod megszabadít ettõl a megpróbáltatástól. Hadd menjek már az örök hazába! Ne fordítsd el, Uram, arcodat tõlem! Mert jobb meghalni, mint élni, ha ilyen kegyetlen rossz sora van az embernek. Belefáradtam már a gyalázkodás hallgatásába." (Tóbiás könyve 3, 6)
Magasztalom Istenemet és lelkem örül az ég Királyában. (Tóbiás könyve 13, 7)
Áldjad, lelkem, az Urat, a nagy Királyt! (Tóbiás könyve 13, 15)
Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem. Rémségei ellenem csatasorba álltak. (Jób könyve 6, 4)
Ezért én sem türtõztetem számat: beszélek lelkem gyötrelmében, s elpanaszoltam lelkemnek keservét. (Jób könyve 7, 11)
Életet, kegyelmet te adtál nekem, õrködj hát éberen a lelkem fölött! (Jób könyve 10, 12)
Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött. (Jób könyve 30, 25)