Löydetty 595 Tulokset: Nektek
Így beszélt: "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tõletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. (Józsue könyve 2, 9)
Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. (Józsue könyve 2, 11)
Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája elõtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak." (Józsue könyve 4, 7)
A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: "Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost. (Józsue könyve 6, 16)
Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek". (Józsue könyve 8, 8)
Azt felelték Józsuénak: "Szolgáid egész pontosan hallották, mit rendelt az Úr, a te Istened szolgája, Mózes által: nektek adja az egész országot és kiirtja elõletek mind a lakóit. Ezért közeledéstekre nagy rettegés kerített hatalmába minket életünk miatt. (Józsue könyve 9, 24)
Ezért Józsue így szólt hozzájuk: "Meddig késlekedtek még elfoglalni a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene nektek adott? (Józsue könyve 18, 3)
Vegyétek hát számba az országot hét részre osztva, aztán hozzátok ide a felosztást, hogy az Úr, a mi Istenünk színe elõtt sorsot vethessek rá nektek. (Józsue könyve 18, 6)
Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: "Menjetek, járjátok be az országot és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe elõtt." (Józsue könyve 18, 8)
"Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekrõl Mózes keze által beszéltem nektek, (Józsue könyve 20, 2)
és így szólt hozzájuk: "Mindent megtartottatok, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, mindig hallgattatok a szavamra, amikor csak parancsoltam valamit. (Józsue könyve 22, 2)
Az Úr, a ti Istenetek végre nyugalmat adott testvéreiteknek, amint megígérte nekik. Térjetek hát vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek birtokul, a Jordánon túl. (Józsue könyve 22, 4)