Löydetty 1311 Tulokset: Ram

  • Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: "Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. (Teremtés könyve 13, 8)

  • Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. (Teremtés könyve 13, 12)

  • Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tõle: "Emeld föl szemedet és tekints a helyrõl, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra. (Teremtés könyve 13, 14)

  • Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak. (Teremtés könyve 13, 18)

  • Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Õ ugyanis Szodomában lakott. (Teremtés könyve 14, 12)

  • A menekülõk egyike hírt hozott errõl Ábrámnak, a hébernek. Õ ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak. (Teremtés könyve 14, 13)

  • Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte õket egészen Dánig. (Teremtés könyve 14, 14)

  • "Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten elõtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet." Õ pedig tizedet adott neki mindenbõl. (Teremtés könyve 14, 20)

  • Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: "Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak." (Teremtés könyve 14, 21)

  • Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: "Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette. (Teremtés könyve 14, 22)

  • Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot. (Teremtés könyve 14, 23)

  • A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: "Ne félj Ábrám, én védõpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz." (Teremtés könyve 15, 1)


“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina