Löydetty 77 Tulokset: Szavait

  • Amikor Jeremiás befejezte ezt a beszédet, és elmondta az egész nép elõtt az Úr, az õ Istene szavait, amelynek elmondását az Úr rábízta, azaz a föntebb idézett szavakat, (Jeremiás könyve 43, 1)

  • Báruk felolvasta a könyv szavait Jojakim fia, Jechonja, Júda királya és az egész nép elõtt, amely az olvasásra összegyûlt, (Báruk könyve 1, 3)

  • Nemigen értették ugyan a szavait, de nem merték kérdezgetni. (Márk evangéliuma 9, 32)

  • Megint elvonult és elõbbi szavait ismételve imádkozott. (Márk evangéliuma 14, 39)

  • Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megõrizte szívében. (Lukács evangéliuma 2, 51)

  • Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. (Lukács evangéliuma 10, 39)

  • Mielõtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettõ közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. (Lukács evangéliuma 22, 47)

  • Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti, mert hisz (Isten) nem méri szûken a Lelket, amikor adja. (János evangéliuma 3, 34)

  • Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el õket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. (Apostolok Cselekedetei 13, 45)

  • Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta. (Korintusiaknak írt I. levél 14, 5)

  • Ha tehát elmennék hozzátok, testvérek, és az elragadtatás nyelvén beszélnék, mi hasznotokra volnék, ha nem a kinyilatkoztatás, a tudás szavait intézném hozzátok, nem prófétálnék vagy tanítanék, (Korintusiaknak írt I. levél 14, 6)

  • Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást, (Timóteusnak írt I. levél 6, 3)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina