Löydetty 510 Tulokset: Tehát

  • Tehát a házban született és pénzen vásárolt szolgát is körül kell metélni. Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség. (Teremtés könyve 17, 13)

  • Add vissza tehát az asszonyt férjének. Mivel õ próféta, imádkozzék érted, hogy életben maradj. De ha nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meghalsz, te és minden, ami a tied." (Teremtés könyve 20, 7)

  • Ábrahám tehát fogta az égõáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, õ pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. (Teremtés könyve 22, 6)

  • Az ember tehát bement a házba, õ pedig lenyergelte a tevéket, szalmát és takarmányt adott a tevéknek, s vizet hozott, hogy õ, és a vele jött férfiak megmoshassák a lábukat. (Teremtés könyve 24, 32)

  • Most tehát ha szeretetet és hûséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra." (Teremtés könyve 24, 49)

  • Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: "Ha így áll a dolog, miért élek még?!" Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; (Teremtés könyve 25, 22)

  • Abimelek hívatta Izsákot, és így szólt hozzá: "Egészen biztos, hogy a feleséged, hogyan mondhattad tehát: a húgom!" "Azt gondoltam, hogy miatta meg kell halnom" - válaszolta Izsák. (Teremtés könyve 26, 9)

  • Most tehát, fiam, hallgass rám, arra, amit mondok neked. (Teremtés könyve 27, 8)

  • Jákob ezt mondta atyjának: "Ézsau vagyok, elsõszülötted. Megtettem, amit parancsoltál. Ülj fel tehát és egyél a vadból, hogy megáldjon a lelked." (Teremtés könyve 27, 19)

  • Amikor tehát Jákob este megjött a mezõrõl, Lea eléje ment és azt mondta: "Hozzám kell jönnöd, mivel a fiam mandragórájáért lefoglaltalak magamnak." Így nála aludt. (Teremtés könyve 30, 16)

  • Az állatok tehát a vesszõk elõtt párosodtak. Ezért az állatok csíkos, pettyes és foltos kicsinyeket ellettek. (Teremtés könyve 30, 39)

  • Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta õket a mezõre, a nyájhoz. (Teremtés könyve 31, 4)


“No tumulto das paixões terrenas e das adversidades, surge a grande esperança da misericórdia inexorável de Deus. Corramos confiantes ao tribunal da penitência onde Ele, com ansiedade paterna, espera-nos a todo instante.” São Padre Pio de Pietrelcina