Löydetty 127 Tulokset: Végül
Szamariában nagy éhínség támadt. Igen, olyan sokáig ostromolták, hogy végül 80 (sékel) ezüstbe került egy szamárfej, egy negyed kab vadhagyma meg 5 (sékel) ezüstbe. (Királyok II. könyve 6, 25)
Aztán ezt a parancsot adta Acház király Urijának: "A nagy oltáron égesd el a reggeli égõáldozatot és az esti ételáldozatot, aztán a király égõ- és ételáldozatát, végül az egész nép égõáldozatát, ételáldozatát és italáldozatát is ott mutasd be; arra hintsd az égõáldozat és a véresáldozat vérét. A bronzoltár sorsán majd gondolkodom." (Királyok II. könyve 16, 15)
Ezért az Úr Izrael egész népét elvetette, megalázta, és fosztogatóik kezére adta õket, míg végül el nem taszította õket színe elõl. (Királyok II. könyve 17, 20)
Annyira fölgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen, hogy végül eltaszította színe elõl. Cidkija elszakadt Bábel királyától. (Királyok II. könyve 24, 20)
s végül tömérdek cédrusfáról, mert a szidoniak és a tírusziak nagyon sok cédrusfát hoztak Dávidnak. (Krónikák I. könyve 22, 4)
Az õ feladatuk volt, hogy gondoskodjanak a kitett kenyerekrõl, továbbá az ételáldozathoz, a kovásztalan kenyerekhez, a serpenyõben készített és kevert lepényekhez szükséges lisztrõl, végül az összes ûr- és hosszmértékrõl. (Krónikák I. könyve 23, 29)
végül a fazekakat, a villákat és a csészéket. Tehát mindezeket az eszközöket Hurám, Salamon király mûvésze készítette az Úr temploma számára. (Krónikák II. könyve 4, 16)
Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az õ népével. (Krónikák II. könyve 7, 10)
Úgyszintén Baalátot és mindazokat a raktárvárosokat, amelyek Salamonhoz tartoztak, a szekerészek összes városát és a lovasság városait: végül mindazt, amit Salamon Jeruzsálemben, Libanonban és uralmának egész területén jónak látott fölépíteni. (Krónikák II. könyve 8, 6)
Atyjának, Dávidnak rendelkezése alapján kirendelte a papi osztályokat a számukra megállapított szolgálatra, a levitákat is a tisztjükbe, hogy dicséretet zengjenek és szolgáljanak a papok mellett az egyes napok szertartása szerint, végül az ajtónállókat is osztályaik szerint minden egyes kapuhoz, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere. (Krónikák II. könyve 8, 14)
az asztalára felszolgált ételeket, szolgáinak lakásait, tisztviselõinek elhelyezését és ruházatát, valamint a pohárnokokat és ruhájukat, végül azokat az égõáldozatokat, amelyeket az Úr templomában bemutatni szokott, és a lélegzete is elállt. (Krónikák II. könyve 9, 4)
Végül Rechabeám is megtért atyáihoz, és eltemették Dávid városában. Fia, Abija lett helyette a király. (Krónikák II. könyve 12, 16)