Löydetty 747 Tulokset: Vas

  • De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. (Jelenések könyve 5, 3)

  • Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. (Jelenések könyve 5, 4)

  • Erre a szemem elõtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s õ diadalmasan kivonult, hogy gyõzelmet arasson. (Jelenések könyve 6, 2)

  • Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élõlény szólt: "Jöjj!" Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében. (Jelenések könyve 6, 5)

  • Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. (Jelenések könyve 9, 9)

  • A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát. (Jelenések könyve 9, 16)

  • A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tûzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította õket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tûz, füst és kénkõ csapott ki. (Jelenések könyve 9, 17)

  • Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az õ trónjához. (Jelenések könyve 12, 5)

  • A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv. (Jelenések könyve 15, 6)

  • Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sõt tûz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte." (Jelenések könyve 18, 8)

  • az arany- és ezüstárut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt, (Jelenések könyve 18, 12)

  • Szájából éles kard tör elõ, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszõvel kormányozza majd õket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. (Jelenések könyve 19, 15)


“Tenhamos sempre horror ao pecado mortal e nunca deixemos de caminhar na estrada da santa eternidade.” São Padre Pio de Pietrelcina