Löydetty 1057 Tulokset: amelyet Istennek

  • Mi ki akarunk menni háromnapi járásra a pusztába, és ott bemutatni az áldozatot az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyet követel tõlünk." (Kivonulás könyve 8, 23)

  • Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad. (Kivonulás könyve 12, 25)

  • Az idõ, amelyet Izrael fiai Egyiptomban töltöttek, 430 esztendõt tett ki. (Kivonulás könyve 12, 40)

  • Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak, (Kivonulás könyve 13, 11)

  • Mózes így válaszolt a népnek: "Ne féljetek, legyetek erõsek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni õket. (Kivonulás könyve 14, 13)

  • Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe elõtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az õ szolgájában. (Kivonulás könyve 14, 31)

  • A népet, amelyet kiszabadítottál, jóságosan vezetted, elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez. (Kivonulás könyve 15, 13)

  • Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni. (Kivonulás könyve 16, 15)

  • Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg õket az Úr. (Kivonulás könyve 18, 8)

  • Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. (Kivonulás könyve 20, 3)

  • Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. (Kivonulás könyve 20, 12)

  • Földbõl építs nekem oltárt, azon mutasd be az égõáldozatot és a közösségi áldozatot, amelyeket juhaidból és szarvasmarháidból hozol. Eljövök hozzád és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemrõl megemlékezzenek. (Kivonulás könyve 20, 24)


“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina