Löydetty 938 Tulokset: amit
Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok: (Korintusiaknak írt I. levél 10, 15)
Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem a sátánnak áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek a gonosz lélekkel. (Korintusiaknak írt I. levél 10, 20)
Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenbõl, amit feltálalnak, és ne csináljatok belõle lelkiismereti kérdést. (Korintusiaknak írt I. levél 10, 27)
Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, (Korintusiaknak írt I. levél 11, 23)
Így van ez veletek is: ha a nyelv adományával megáldva nem hallattok érthetõ szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondtok? Csak a levegõbe beszéltek! (Korintusiaknak írt I. levél 14, 9)
Aki prófétának vagy lelki adománnyal megáldottnak tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata. (Korintusiaknak írt I. levél 14, 37)
Elsõsorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bûneinkért, az Írások szerint, (Korintusiaknak írt I. levél 15, 3)
Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. (Korintusiaknak írt I. levél 15, 36)
Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlõdik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. (Korintusiaknak írt I. levél 15, 37)
Nem is írunk nektek egyebet, csak amit felolvastok és megértetek. (Korintusiaknak írt II. levél 1, 13)
Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentõl kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 1)
Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 10)