Löydetty 131 Tulokset: bennünket

  • sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétõl, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. (Rómaiaknak írt levél 8, 39)

  • Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, (Rómaiaknak írt levél 9, 24)

  • Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk. (Korintusiaknak írt I. levél 11, 32)

  • Nem szeretném, testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésrõl, amely Ázsiában ért bennünket: módfelett, szinte erõnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkrõl is lemondtunk. (Korintusiaknak írt II. levél 1, 8)

  • Õ mentett ki bennünket a súlyos életveszélybõl, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük minden reményünket, hogy ezentúl is mindig megment minket. (Korintusiaknak írt II. levél 1, 10)

  • Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. (Korintusiaknak írt II. levél 4, 9)

  • Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtõl és hazaérkezni az Úrhoz. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 8)

  • Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyõzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek elõtt is tisztán állunk. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 11)

  • Ezért vigasztalódtunk meg. S vigaszul még Titusz öröme is megörvendeztetett bennünket, hogy lelkét mindnyájan földerítettétek. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 13)

  • Csak hallomásból tudták rólam: Aki valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek azelõtt a romlására tört. (Galatáknak írt levél 1, 23)

  • akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket. (Galatáknak írt levél 2, 4)

  • Mert õbenne választott ki bennünket a világ teremtése elõtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk elõtte. Szeretetbõl (Efezusiaknak írt levél 1, 4)


“Caminhe com alegria e com o coração o mais sincero e aberto que puder. E quando não conseguir manter esta santa alegria, ao menos não perca nunca o valor e a confiança em Deus.” São Padre Pio de Pietrelcina