Löydetty 186 Tulokset: beszélt

  • Erre válaszul így beszélt: "Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsõség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor még Mezopotámiában élt, mielõtt még Háránban letelepedett volna, (Apostolok Cselekedetei 7, 2)

  • De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevérõl beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nõk egyaránt. (Apostolok Cselekedetei 8, 12)

  • Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében. (Apostolok Cselekedetei 9, 27)

  • Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében. (Apostolok Cselekedetei 9, 28)

  • A görög nyelvû zsidókhoz is beszélt, sõt vitába is szállt velük. De azok az életére törtek. (Apostolok Cselekedetei 9, 29)

  • Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton beszélt nekik az Írásokról. (Apostolok Cselekedetei 17, 2)

  • A zsinagógában beszélt a zsidókhoz és az istenfélõkhöz, de a téren is mindennap azokhoz, akiket épp ott talált. (Apostolok Cselekedetei 17, 17)

  • Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségérõl tudott. (Apostolok Cselekedetei 18, 25)

  • Eljárt a zsinagógába, és három hónapon át bátran beszélt, vitatkozott, hogy meggyõzze õket az Isten országáról. (Apostolok Cselekedetei 19, 8)

  • A hét elsõ napján összegyûltünk kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig kinyújtotta a beszédét. (Apostolok Cselekedetei 20, 7)

  • Utána fölment, megtörte a kenyeret, evett, és hosszan beszélt, egészen virradatig, aztán útra kelt. (Apostolok Cselekedetei 20, 11)

  • Amikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és az eljövendõ ítéletrõl beszélt, Félix megrettenve félbeszakította: "Most elég, mehetsz. Majd alkalomadtán hívatlak." (Apostolok Cselekedetei 24, 25)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina