Löydetty 31 Tulokset: embereit
az ammoniták vezérei így szóltak urukhoz, Hanunhoz: "Gondolod, hogy Dávid apádat akarja megtisztelni, amikor elküldte embereit részvétet nyilvánítani? Vajon nem azért küldte inkább Dávid a szolgáit, hogy kikémleljék a várost, szemügyre vegyék benne az õrséget, s aztán lerombolják?" (Sámuel II. könyve 10, 3)
Erre Dávid elküldte embereit és elhívatta. El is ment hozzá, és õ együtt hált vele, majd havi tisztulása közeledtekor hazament. (Sámuel II. könyve 11, 4)
Ám Izrael fiai egyszer csak a király elé járultak és megkérdezték a királytól: "Miért csábítottak el testvéreink, Júda férfiai? A királyt és egész háza népét, valamint Dávid embereit is mind rávették, hogy keljen át a Jordánon." (Sámuel II. könyve 19, 42)
Erre Dávid így szólt Abisájhoz: "Bichri fia, Seba még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absalom. Vedd hát magad mellé urad embereit és vedd üldözõbe, nehogy elérje valamelyik megerõsített várost és megmeneküljön elõlünk." (Sámuel II. könyve 20, 6)
Hirám is elküldte a hajókra Salamon embereivel a maga embereit, ezek tengerészek voltak, ismerték a tengert. (Királyok I. könyve 9, 27)
A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton õrségre mentek, azokat is, akik szombaton õrségbõl jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek. (Királyok II. könyve 11, 9)
Dávidnak azonban megvitték a hírt, hogy mi történt ezekkel az emberekkel. Erre eléjük küldött, mivel embereit megszégyenítették, s a király ezt üzente nekik: "Maradjatok Jerikóban, amíg kinõ a szakállatok, s akkor gyertek vissza." (Krónikák I. könyve 19, 5)
A leviták és egész Júda úgy jártak el, ahogyan Jehojada fõpap megparancsolta nekik. Ki-ki vette a maga embereit, akik szombaton beléptek, azokkal együtt, akik szombaton kiléptek volna a szolgálatból. Jehojada fõpap ugyanis nem bocsátotta el az osztagokat. (Krónikák II. könyve 23, 8)
Maga elé idézte legfõbb embereit, akik vele nõttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát. (Makkabeusok I. könyve 1, 6)
így szólt: "Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom." (Makkabeusok I. könyve 3, 14)
Magához hívatta hát bizalmas embereit, és így szólt hozzájuk: "Szememet elkerüli az álom, szívemet meg nagy bánat nyomja. (Makkabeusok I. könyve 6, 10)
E hírek hallatára a király haragra gerjedt, hívatta bizalmas embereit, (Makkabeusok I. könyve 6, 28)