Löydetty 1196 Tulokset: fiai
Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, úgyhogy majd üldözõbe veszi õket. Akkor megmutatom a dicsõségemet a fáraón és egész seregén, hadd tudják meg az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr." Izrael fiai engedelmeskedtek a parancsnak. (Kivonulás könyve 14, 4)
Amikor a fáraó közeledett, Izrael fiai felnéztek és látták, hogy az egyiptomiak üldözik õket. Erre Izrael fiai nagyon megijedtek és hangosan kiáltottak az Úrhoz. (Kivonulás könyve 14, 10)
Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. (Kivonulás könyve 14, 16)
és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felõl úgy állt, mint a fal. (Kivonulás könyve 14, 22)
Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak elõre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: "Meneküljünk Izrael fiai elõl, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen." (Kivonulás könyve 14, 25)
Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tõlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal. (Kivonulás könyve 14, 29)
Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe elõtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az õ szolgájában. (Kivonulás könyve 14, 31)
Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, (Kivonulás könyve 15, 19)
Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen." (Kivonulás könyve 16, 3)
Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni. (Kivonulás könyve 16, 15)
Izrael fiai így tettek és gyûjtöttek, az egyik többet, a másik kevesebbet. (Kivonulás könyve 16, 17)
Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek. (Kivonulás könyve 16, 35)