Löydetty 38 Tulokset: gabonát

  • A most következõ hét bõ esztendõben az egész termést gyûjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el. (Teremtés könyve 41, 35)

  • József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megmérésérõl. Nem is lehetett megmérni. (Teremtés könyve 41, 49)

  • Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsûröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. (Teremtés könyve 41, 56)

  • Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftõl, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott. (Teremtés könyve 41, 57)

  • Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg." (Teremtés könyve 42, 2)

  • József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni. (Teremtés könyve 42, 3)

  • Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség. (Teremtés könyve 42, 5)

  • József volt az úr az országban: õ adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak elõtte. (Teremtés könyve 42, 6)

  • József meglátta testvéreit, fölismerte õket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: "Honnét jöttök?" "Kánaán földjérõl - felelték -, hogy gabonát vásároljunk." (Teremtés könyve 42, 7)

  • Azok így válaszoltak: "Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak. (Teremtés könyve 42, 10)

  • Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiketek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhezõ családotoknak. (Teremtés könyve 42, 19)

  • Õk pedig szamaraikra rakták a gabonát és eltávoztak. (Teremtés könyve 42, 26)


“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.” São Padre Pio de Pietrelcina