Löydetty 1846 Tulokset: hû
Az elsõ hónap tizennegyedik napjának estéjétõl a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret. (Kivonulás könyve 12, 18)
Mózes összehívta Izrael véneit mind, és így szólt hozzájuk: "Menjetek és szerezzetek bárányt családjaitok számára és vágjátok le, mint húsvéti áldozatot. (Kivonulás könyve 12, 21)
akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte." Erre a nép meghajolt és leborult. (Kivonulás könyve 12, 27)
Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: "A húsvéti bárányra ez a szabály vonatkozik: idegen nem ehet belõle. (Kivonulás könyve 12, 43)
Ugyanabban a házban kell elfogyasztani, húsából nem vihetsz ki semmit a házon kívülre. Csontot nem törhettek össze benne. (Kivonulás könyve 12, 46)
Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja ünnepelni a húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni. Így részt vehet az ünnepen és úgy kell tekinteni, mint a közületek valót. De aki nincs körülmetélve, az nem ehet belõle. (Kivonulás könyve 12, 48)
A hullámok elborították õket, úgy merültek a mélybe, mint a kõ. (Kivonulás könyve 15, 5)
Orrod leheletétõl a víz feltornyosult, a hullámok megálltak, mint a fal, a habok a tenger közepén megmerevedtek. (Kivonulás könyve 15, 8)
De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította õket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban. (Kivonulás könyve 15, 10)
Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen." (Kivonulás könyve 16, 3)
De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égbõl. A nép menjen ki, és gyûjtsön magának egy napra valót belõle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. (Kivonulás könyve 16, 4)
Mózes azután így folytatta: "Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen." (Kivonulás könyve 16, 8)