Löydetty 19 Tulokset: kezétõl
Ments meg engem bátyám kezétõl, Ézsau kezétõl. Félek, hogy jön és legyõz engem, s az anyát gyermekeivel. (Teremtés könyve 32, 12)
A közösség mentse meg azt, aki embert ölt a vérbosszút álló kezétõl. Vigye vissza a közösség menedékvárosába, ahová menekült, hogy ott élhessen a fõpap haláláig, akit szent olajjal kentek föl. (Számok könyve 35, 25)
Ezek voltak az Izrael fiainak és a köztük élõ idegennek kijelölt városok, hogy bárki oda menekülhessen, aki tévedésbõl embert öl, s megmeneküljön a vérbosszút álló kezétõl, míg a közösség elé nem áll. (Józsue könyve 20, 9)
Aztán így folytatta Dávid: "Az Úr, aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, ennek a filiszteusnak a kezétõl is megment." Erre Saul ezt mondta Dávidnak: "Menj hát és legyen veled az Úr!" (Sámuel I. könyve 17, 37)
Mert a királynak gondja lesz rá, hogy megmentse szolgálóját annak az embernek a kezétõl, aki azon van, hogy a fiammal egyetemben kizárjon az Isten örökségébõl. (Sámuel II. könyve 14, 16)
Ezek mind a négyen a Gátból való Rafa leszármazottai voltak, de elestek Dávidnak és embereinek a kezétõl. (Sámuel II. könyve 21, 22)
Erre Dávid azt felelte Gádnak: "Nagy szorultságban vagyok... Inkább kerüljünk az Úr kezébe, hiszen nagy az irgalma. De emberek kezétõl nem szeretnék elveszni." (Sámuel II. könyve 24, 14)
Ezek az emberek a gáti Rafától származtak, s elestek Dávidnak és embereinek a kezétõl. (Krónikák I. könyve 20, 8)
Így mentette meg az Úr Hiszkiját és Jeruzsálem lakóit Asszíria királyának, Szancheribnek hatalmától, sõt összes ellenségeinek kezétõl. Így nyugalmuk lett mindenfelõl. (Krónikák II. könyve 32, 22)
Hõsük nem fiatalok kezétõl esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hõsök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével. (Judit könyve 16, 6)
Minden tagom hirdeti majd: Ki olyan, mint te vagy, Uram? Te, aki a gyengét megmented a túlerõtõl, a szegényt a rablók kezétõl. (Zsoltárok könyve 35, 10)
Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétõl, a bûnösök és hatalmaskodók öklétõl! (Zsoltárok könyve 71, 4)