Löydetty 209 Tulokset: második halál
Felette oszlopfõ állt; ennek magassága 5 könyöknyi volt. Az oszlopfõt bronzból való fonadék és gránátalmák vették körül. Ugyanilyen volt a második oszlop is. (Jeremiás könyve 52, 22)
Nézd, Uram, mennyire szorongok! Megrendült egész bensõm, s a szívem megfordult bennem. Bizony, mennyit lázongtam ellened! És most kívül fiaimtól foszt meg a kard, belül meg a halál pusztít. (Siralmak könyve 1, 20)
Mindegyiknek négy arca volt: az elsõ bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc. (Ezekiel könyve 10, 14)
A második napon mutass be egy hibátlan kecskebakot bûnért való áldozatul, és tisztítsák meg az oltárt úgy, amint megtisztították a bikával. (Ezekiel könyve 43, 22)
Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott. Lelke úgy megrémült tõle, hogy álma is elhagyta. (Dániel könyve 2, 1)
Áldjátok, Hananja, Azarja, Misael, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké. Mert kiragadott minket a holtak országából, s kimentett a halál kezébõl; kiszabadított a lobogó lángok közül, kiragadott a tûzbõl. (Dániel könyve 3, 88)
A második vadállat, lám, olyan volt, mint a medve; félig fölegyenesedett, s a szájában a fogai között három borda volt. Így biztatták: "Kelj fel, és egyél sok húst!" (Dániel könyve 7, 5)
Amikor fölemeltem tekintetem, azt láttam, hogy íme, egy kos áll a víz mellett. Két szarva volt. Bár mind a két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, a második nõtt nagyobbra. (Dániel könyve 8, 3)
Kiszabadítom õket az alvilág torkából, megmentem õket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtõzött a részvét szemem elõl. (Ozeás könyve 13, 14)
Most azonban vedd el tõlem az életemet, mert jobb nekem a halál, mint az élet." (Jónás könyve 4, 3)
Amikor aztán fölkelt a nap, az Úr forró keleti szelet támasztott, s a nap is hevesen tûzött Jónásra. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának: "Jobb nekem a halál, mint az élet!" (Jónás könyve 4, 8)
Bizony, a gazdagság hûtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyûjt magának minden nemzetet. (Habakuk könyve 2, 5)