Löydetty 1922 Tulokset: minden
"Szentelj nekem minden elsõszülöttet. Ami Izraelben anyja méhét megnyitja - akár ember, akár állat -, az mind az enyém." (Kivonulás könyve 13, 2)
Minden szamárnak az elsõszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsõszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod. (Kivonulás könyve 13, 13)
Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsõszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemû. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsõszülöttet. (Kivonulás könyve 13, 15)
Az egyiptomiak utánuk mentek és elérték õket, amikor a tengerparton, Pi-Hachirotnál, Baal-Cefonnal szemben táboroztak: ott volt a fáraó minden lova, szekerei, lovai és serege. (Kivonulás könyve 14, 9)
Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. (Kivonulás könyve 14, 23)
Edom fejedelmei megijedtek, Moáb vezetõit elfogta a félelem, s Kánaán minden lakója reszketett. (Kivonulás könyve 15, 15)
Így szólt: "Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az õ szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod." (Kivonulás könyve 15, 26)
A nép a hetedik napon tartózkodott is minden munkától. (Kivonulás könyve 16, 30)
hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek. Csak a súlyosabb eseteket kellett Mózes elé vinniük, a kisebbeket maguk döntötték el. (Kivonulás könyve 18, 26)
Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. (Kivonulás könyve 20, 9)
Földbõl építs nekem oltárt, azon mutasd be az égõáldozatot és a közösségi áldozatot, amelyeket juhaidból és szarvasmarháidból hozol. Eljövök hozzád és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemrõl megemlékezzenek. (Kivonulás könyve 20, 24)
Minden olyan bûncselekménynél, amely szarvasmarhára, szamárra, juhra, ruhára vagy bármilyen más elveszett dologra vonatkozik, amelyrõl valaki azt állítja, hogy az övé, a vitát Isten elé kell hozni. Akit Isten bûnösnek nyilvánít, az fizessen kétszeres kártérítést a másiknak. (Kivonulás könyve 22, 8)