Löydetty 217 Tulokset: mindig
és így szólt hozzájuk: "Mindent megtartottatok, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, mindig hallgattatok a szavamra, amikor csak parancsoltam valamit. (Józsue könyve 22, 2)
Az Úr így szólt Gedeonhoz: "Még mindig sok ez a nép. Vezesd õket a víz mellé és ott próbára teszem õket. Akirõl azt mondom, hogy menjen veled, az veled megy s akirõl azt mondom, hogy ne menjen veled, az nem megy." (Bírák könyve 7, 4)
Delila ekkor így szólt Sámsonhoz: "Eddig mindig rászedtél és hazudtál nekem. Most már mondd meg, mivel lehetne megkötözni." Így felelt neki: "Ha összefonod fejemen a hét hajfürtöt és odaerõsíted a takácsok szálfeszítõjével, elvesztem erõmet, és olyan leszek, mint a többi ember." (Bírák könyve 16, 13)
Ehhez az anyja mindig csinált egy kis köntöst, és esztendõrõl esztendõre elvitte neki, amikor a férjével fölment az áldozatot bemutatni. (Sámuel I. könyve 2, 19)
Ezért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bár azt mondtam, hogy házad és atyád háza járjon mindig a színem elõtt, és most mégis - az Úr mondja - távol legyen tõlem. Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri. (Sámuel I. könyve 2, 30)
Hûséges papot rendelek magamnak, aki szívem és szándékom szerint jár el. Házat építek neki, tartósat, s mindig fölkentem színe elõtt fog majd járni. (Sámuel I. könyve 2, 35)
Sõt a Jordán gázlóin át Gád és Gileád földjére menekültek. Saul még mindig Gilgalban volt, s az egész nép aggódott érte. (Sámuel I. könyve 13, 7)
A filiszteusok elleni háború mindaddig tombolt, ameddig csak Saul élt. Amikor Saul meglátott egy bátor, harcra termett férfit, mindig szolgálatába fogadta. (Sámuel I. könyve 14, 52)
Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig gyõzedelmeskedett. Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sõt Saul tisztjei is. (Sámuel I. könyve 18, 5)
De egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert mindig õ haladt élükön. (Sámuel I. könyve 18, 16)
A filiszteusok vezérei azonban hadba vonultak, de akárhányszor csak harcba szálltak, Dávid mindig nagyobb gyõzelmet aratott, mint Saul összes többi tisztje, és nagy hírnévre tett szert. (Sámuel I. könyve 18, 30)
Dávid ezt a feleletet adta a papnak: "Egészen biztos! Az asszonyok el voltak tõlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is biztosan tiszták ebben a tekintetben." (Sámuel I. könyve 21, 6)