Löydetty 7636 Tulokset: só
A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztõl, mert megkeseredett. (Jelenések könyve 8, 11)
A negyedik angyal is megfújta a harsonát. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent. (Jelenések könyve 8, 12)
És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni." (Jelenések könyve 8, 13)
Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égbõl a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa. (Jelenések könyve 9, 1)
Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétõl. (Jelenések könyve 9, 2)
Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellõ növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét. (Jelenések könyve 9, 4)
A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. (Jelenések könyve 9, 7)
Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. (Jelenések könyve 9, 9)
Az elsõ jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik! (Jelenések könyve 9, 12)
A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten elõtt álló aranyoltár négy sarka közül. (Jelenések könyve 9, 13)
Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!" (Jelenések könyve 9, 14)
A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tûzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította õket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tûz, füst és kénkõ csapott ki. (Jelenések könyve 9, 17)