Löydetty 95 Tulokset: szolgája

  • Azután ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája. (Teremtés könyve 9, 26)

  • Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája." (Teremtés könyve 9, 27)

  • Erre így folytatta: "Ábrahám szolgája vagyok. (Teremtés könyve 24, 34)

  • Õ legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta." Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr elõtt. (Teremtés könyve 24, 52)

  • Voltak juhai, marhacsordái és számos szolgája. Ezért a filiszteusok irigykedtek rá. (Teremtés könyve 26, 14)

  • Uram azért csak menjen szolgája elõtt, én pedig lassan tovább vonulok az elõttem járó nyáj lépésében és a gyerekek lépésében, amíg eljutok uramhoz Szeirbe." (Teremtés könyve 33, 14)

  • Az Úr szemtõl szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort. (Kivonulás könyve 33, 11)

  • Az Úr haragja azonban fölgerjedt ellene, mivel elment, és az Úr angyala elállta útját, amikor szamarán két szolgája kíséretében tovalovagolt. (Számok könyve 22, 22)

  • Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint. (Második Törvénykönyv 34, 5)

  • "Emlékezzetek arra, amit az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Az Úr, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, s nektek adja itt ezt a földet. (Józsue könyve 1, 13)

  • míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s õk is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az õ Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé." (Józsue könyve 1, 15)

  • ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekbõl való oltárt. Ezen égõáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát. (Józsue könyve 8, 31)


“Pode-se manter a paz de espírito mesmo no meio das tempestades da vida”. São Padre Pio de Pietrelcina