Löydetty 42 Tulokset: szolgám
Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom. (Izajás könyve 44, 26)
S így szólt hozzám: "A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsõülni!" (Izajás könyve 49, 3)
"Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig." (Izajás könyve 49, 6)
Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsõségre emelkedik. (Izajás könyve 52, 13)
"Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. (Izajás könyve 53, 11)
Most ezeket az országokat mind Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe adtam, aki az én szolgám; még a vadállatokat is neki adtam, hogy õt szolgálják. (Jeremiás könyve 27, 6)
Ne félj hát, szolgám, Jákob, - mondja az Úr -, Izrael, ne rettegj. Nézd, kiszabadítalak a távoli országokból, és utódaidat fogságuk földjérõl. Jákob újra nyugalmat élvez, és jólétben él, senki sem háborgatja. (Jeremiás könyve 30, 10)
De te ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert kiszabadítalak a távoli országokból és utódaidat a fogság földjérõl. Jákob nyugalmat élvez újra, békében él majd, senki sem háborgatja. (Jeremiás könyve 46, 27)
Ne félj hát, szolgám, Jákob - mondja az Úr -, mert veled vagyok. Azoknak a népeknek mind véget vetek, amelyek közé szétszórtalak; de neked nem vetek véget, csak megfenyítelek igazság szerint, mert nem hagyhatlak teljesen büntetlenül. (Jeremiás könyve 46, 28)
Én, az Úr leszek az Istenük, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük. Én, az Úr mondtam ezt. (Ezekiel könyve 34, 24)
Szolgám, Dávid lesz majd a királyuk, és egyetlen pásztora lesz mindnyájuknak. Törvényeimhez igazodnak és szemük elõtt tartják parancsaimat és teljesítik õket. (Ezekiel könyve 37, 24)
Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, s amelyen atyáitok is laktak. Õk is ezen laknak majd, fiaik is, fiaik fiai is, mindörökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökre. (Ezekiel könyve 37, 25)