1 Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égbõl a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa.
2 Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétõl.
3 A füstbõl sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van.
4 Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellõ növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét.
5 Parancsuk volt, hogy ne öljék meg õket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert.
6 Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut elõlük.
7 A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított.
8 Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga.
9 Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése.
10 Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erõ volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek.
11 A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve.
12 Az elsõ jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik!
13 A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten elõtt álló aranyoltár négy sarka közül.
14 Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!"
15 A négy angyal megszabadult kötelékeitõl, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát.
16 A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát.
17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tûzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította õket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tûz, füst és kénkõ csapott ki.
18 Ez a három csapás - a szájukból kicsapó tûz, füst és kénkõ - megölte az emberek egyharmadát.
19 A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó, feje volt, amivel marni tudtak.
20 A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tért meg gonosz tetteibõl, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstbõl, bronzból, kõbõl és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem járnak,
21 nem tértek meg sem a gyilkosságból, sem a varázslatból, sem paráznaságukból, sem a lopásokból.
Versículos relacionados com Jelenések könyve, 9:
A 9. Jelenések az ötödik és a hatodik pecsét megnyitását írják le, amelynek eredményeként szörnyű kártevők engedik a földön. Az ötödik pecsétben a szentek üldözését feltárják, és a hatodik pecsétben a Föld és az ég pusztítását. Íme öt vers a Jelenések 9:
Máté 24:21: "Akkor nagy nyomorúság lesz, amint még soha nem volt a világ elejéből, és nem is lesz." Ez a vers leírja azt a nyomorúságot, amely az idő végén bekövetkezik, hasonlóan a Jelenések ötödik pecsétjében.
Lukács 21:25:25-26: "Jelek lesznek a nap, a hold és a csillagok; a földön, a nemzetek közötti zavartan a tenger nyüzsgése és a hullámok miatt; a férfiak; Ez fennmarad a világ számára. " Ez a vers leírja a káoszt és a pusztulást, amely az idő végén bekövetkezik, hasonlóan a Jelenések hatodik pecsétjében leírtakhoz.
Joel 2:4-5: "A megjelenésed olyan, mint a lovak; és hogy ilyen lovagok. Mint a dombok dombjain átugrott autók hangja, így ugrálnak; mint a tűz lángjának hangja, amely elfogyasztja a Szalma, csakúgy, mint az emberek, akik jönnek a tömegbe. " Ez a vers leírja a szöcskék invázióját, hasonlóan a Jelenések 9 ötödik trombitajához.
Exodus 10:14: "Ezért a szöcsök felálltak Egyiptom egész földjén, és minden feltételükre landoltak; nagyon sokuk voltak; ezek előtt soha nem voltak ilyenek, és nem is lesznek." Ez a vers leírja a szöcskék károsítóját, amely eltalálta Egyiptomot, hasonlóan a Jelenések ötödik trombitajához.
Ézsaiás 13:10: "Mert a menny csillagok és csillagképeik nem adják meg a fényüket; a nap születéskor sötét lesz, és a hold nem ragyog a fényével." Ez a vers azt a sötétséget írja le, amely az idő végén lefedi a Földet, hasonlóan a Jelenések hatodik pecsétjében.
Luvut: