1 Ezt kapták örökrészül Izrael fiai Kánaán földjén, ezt osztotta ki nekik Eleazár pap és Józsue, Nun fia, s Izrael törzseinek a fejei.
2 Sorsvetéssel osztották ki, ahogy az Úr a kilenc és fél törzsnek Mózes által parancsolta.
3 Két és fél törzsnek Mózes a Jordánon túl osztott örökrészt, Lévi fiainak azonban nem adott köztük örökséget.
4 József fiai két törzset alkottak: Manassze és Efraim. Lévi fiainak nem adtak részt a földbõl, csupán várost lakóhelyül, s körülötte legelõt nyájaik és jószáguk számára.
5 Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy jártak el Izrael fiai a föld felosztásakor.
6 Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Káleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: "Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában.
7 Negyvenesztendõs voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elõre küldött Kádes-Barneából ezt az országot kikémlelni, s én hírt vittem neki róla legjobb tudásom szerint.
8 A testvérek, akik velem együtt feljöttek, kedvét szegték a népnek, én azonban teljesítettem az Úr, az én Istenem akaratát."
9 Azon a napon Mózes ezt az esküt tette: "Tudd meg, a föld, amelyet lábad bejárt, a tied lesz örökségképpen, a tied és utódaidé örökre, mert teljesítetted az Úr, az én Istenem akaratát."
10 Az Úr, amint látod, életben hagyott engem, amint ezt megígérte. 45 esztendõ telt el azóta, hogy az Úr ezt mondta Mózesnek (akkoriban vonult át Izrael a pusztán), így most 85 esztendõs vagyok.
11 Még most is olyan erõs vagyok, mint akkor voltam, amikor Mózes azt a megbízatást adta; még most is megvan bennem a régi erõ; harcolni, jönni és menni.
12 Add hát ide nekem azt a hegyvidéket, amelyet azon a napon megígért nekem az Úr. Akkoriban hallottad, hogy anakiták lakják, és nagy, megerõsített városok vannak rajta. Ha az Úr velem lesz, elûzöm õket, amint megmondta az Úr."
13 Józsue megáldotta Kálebet, Jefunne fiát, és neki adta Hebront örökrészül.
14 Így Hebron mind a mai napig a kenizita Jefunne fiának, Kálebnek örökrésze maradt, mert teljesítette az Úrnak, Izrael Istenének akaratát.
15 Hebronnak azelõtt Kirjat-Arba volt a neve; Arba volt az anakiták közt a legnagyobb ember. És az országban elcsitult a harc.
Versículos relacionados com Józsue könyve, 14:
Joshua 14. fejezet leírja, hogy a Kanaán földjét hogyan osztották meg az Izrael törzsei között, és Caleb, az egyik Mózes által az ígért földre küldött kémek, kérte Joshua -t, hogy adjon neki egy olyan földterületet, amelyet Istennek ígértnek neki. - Caleb a hit és a kitartás példa, mert előrehaladott életkora ellenére még mindig hajlandó volt harcolni az örökségért a Földön. Íme öt vers a Joshua 14 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Mózes 1:36: "Mentsd meg Caleb -t, Jehaté fiát; látni fogja, és a lépést a föld és fiait adja meg, mivel kitartott az Úr követésére." Ez a vers arra az ígéretre vonatkozik, amelyet Isten Caleb -nek tett, hogy hite és engedelmessége miatt a Föld egy részét kapja meg az ígért földön.
Zsidók 3:14: "Mert Krisztus résztvevőik vagyunk, ha határozottan visszavonjuk bizalmunk elvét." Ez a vers a kitartás és az Istenbe vetett bizalom gondolatához kapcsolódik, amelyet Caleb egész életében megmutatott, és példaként szolgál minden hívő számára.
Zsoltár 37:4: "Töltse le az Urat, és kielégíti a szíved vágyait." Ez a vers arra a tényre vonatkozik, hogy Caleb arra bízott Istenben, hogy adja meg neki a megígért földterületet, és hogy ezt a bizalmat jutalmazták.
Efézus 6:10: "A többiekben a testvéreim erősítenek téged az Úrban és a hatalmad erejében." Ez a vers arra az elképzelésre vonatkozik, hogy Isten erejére és hatalmára van szükség a hit és az engedelmesség kitartása érdekében, ahogy Caleb tett.
Zsoltár 27:14: "Várjon az Úrra; bátorítson téged, és erősítse meg a szíved; várjon tehát az Úrra." Ez a vers arra az elképzelésre vonatkozik, hogy Caleb türelmesen várt az Isten ígéretének teljesítésére, és hogy minden hívõnek bíznia kell és várnia kell az Úrban, hogy teljesítse ígéreteiket és terveiket az életükben.
Luvut: