1. Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák-hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát,

2. ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide!

3. Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi."

4. Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava:

5. Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján.

6. A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.

7. Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, õ pedig felült rá.

8. A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták.

9. Az elõtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: "Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!"

10. Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. "Ki ez?" - kérdezgették. -

11. "Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretbõl" - felelte a nép.

12. Jézus bement a templomba, és kiûzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta.

13. "Meg van írva - mondta -, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek."

14. A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s õ meggyógyította õket.

15. Amikor a fõpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: "Hozsanna Dávid fiának!", méltatlankodtak,

16. és szóltak neki: "Hallod, mit kiabálnak?" Jézus így válaszolt: "Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemõk ajkával hirdetted dicsõségedet?"

17. Ezzel otthagyta õket, s a várost elhagyva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát.

18. Kora reggel a városba tartva megéhezett.

19. Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa azon nyomban kiszáradt.

20. Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: "Hogyan száradhatott ki így egyszerre a fügefa?"

21. "Bizony mondom nektek - felelte Jézus -, ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg, ami történt, hanem akár ennek a hegynek is mondhatjátok: Emelkedj föl és omolj a tengerbe, s az is végbemegy.

22. Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok."

23. Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: "Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?"

24. Jézus így válaszolt: "Én is kérdezek tõletek valamit. - Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.

25. Honnan volt János keresztsége? Az égbõl vagy az emberektõl?" Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk, hogy az égbõl, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?

26. Ha azt mondjuk, hogy az emberektõl, félnünk kell a néptõl, hisz Jánost mindenki prófétának tartja."

27. Ezért ezt a választ adták Jézusnak: "Nem tudjuk". Erre õ így felelt: "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket."

28. "Mi a véleményetek errõl? Egy embernek volt két fia. Odament az elsõhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szõlõbe dolgozni.

29. Nem megyek - felelte -, de késõbb meggondolta és kiment.

30. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek - felelte -, de mégsem ment ki.

31. Melyik tett eleget a kettõ közül apja kívánságának?" "Az elsõ" - válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelõznek benneteket az Isten országában.

32. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bûnbánatot és nem hittetek."

33. "Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szõlõt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és õrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szõlõt mûveseknek, és elment idegenbe.

34. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szõlõmûvesekhez, hogy szedjék be a termést.

35. Ám a szõlõmûvesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.

36. Erre más szolgákat küldött, többet, mint elõször, de ezekkel is úgy bántak.

37. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik.

38. De amikor a szõlõmûvesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége.

39. Nekiestek, kidobták a szõlõbõl és megölték.

40. Amikor majd megjön a szõlõ ura, vajon mit tesz a szõlõmûvesekkel?"

41. "A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szõlejét pedig más bérlõknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést."

42. Erre Jézus azt kérdezte: "Sose olvastátok az Írásban: A kõ, amelyet az építõk elvetettek, szegletkõvé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.

43. Ezért mondom nektek, hogy elveszik tõletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.

44. Aki erre a kõre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja."

45. E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt.

46. El akarták fogni, de féltek a néptõl, mert prófétának tartották.





“Subamos sem nos cansarmos, sob a celeste vista do Salvador. Distanciemo-nos das afeições terrenas. Despojemo-nos do homem velho e vistamo-nos do homem novo. Aspiremos à felicidade que nos está reservada.” São Padre Pio de Pietrelcina