Trouvé 824 Résultats pour: Dávid szíve
[Dávid meg kilépett Saul szolgálatából és elment haza, hogy õrizze az apja nyáját Betlehemben. (Sámuel I. könyve 17, 15)
Dávid kora reggel fölkelt és a pásztorra bízta a nyájat. Aztán útra kelt és elment, amint Izáj meghagyta neki. Amikor a táborba ért, a sereg épp kivonulóban volt, hogy csatasorba álljon és nagy csatakiáltást hallatott. (Sámuel I. könyve 17, 20)
Dávid a málhásokra bízta a holmiját, odafutott a csatasorba és megérdeklõdte bátyjaitól, hogy vannak. (Sámuel I. könyve 17, 22)
Míg beszélt velük, a harcos, [a Gátból való Gólját nevû filiszteus] elõlépett a filiszteusok soraiból és ugyanúgy beszélt. Dávid is hallotta. (Sámuel I. könyve 17, 23)
Erre Dávid megkérdezte a közelében álló emberektõl: "Mi lesz a jutalma annak, aki legyõzi ezt a filiszteust, és lemossa Izraelrõl a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy ki merészeli hívni az élõ Isten csatasorait párviadalra?" (Sámuel I. könyve 17, 26)
De hát mit tettem? - válaszolta Dávid. Ezt csak meg lehet kérdezni!" (Sámuel I. könyve 17, 29)
Akik hallották, mit mondott Dávid, jelentették Saulnak, és õ magához hívatta. (Sámuel I. könyve 17, 31)
Dávid ezt mondta Saulnak: "Ne veszítse el uram miatta a bátorságát! Szolgád elmegy és megmérkõzik azzal a filiszteussal." (Sámuel I. könyve 17, 32)
Dávid ezt felelte: "Szolgád atyja juhait õrzi, s ha jött egy oroszlán vagy medve és elragadott egy juhot a nyájból, (Sámuel I. könyve 17, 34)
Aztán így folytatta Dávid: "Az Úr, aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, ennek a filiszteusnak a kezétõl is megment." Erre Saul ezt mondta Dávidnak: "Menj hát és legyen veled az Úr!" (Sámuel I. könyve 17, 37)
aztán felcsatolta az öltözékére a saját kardját, de Dávid hiába akart, nem tudott benne járni, mert még sose próbálta. Így szólt hát Saulhoz: "Nem tudok benne járni, mert még sose próbáltam." Erre levették róla. (Sámuel I. könyve 17, 39)
Dávid ezt felelte a filiszteusnak: "Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad. Legyõzlek és fejedet veszem. (Sámuel I. könyve 17, 45)