Trouvé 292 Résultats pour: Másik

  • Õutána Selemja fia, Hananja, és Szalaf hatodik fia, Hanun javított egy másik szakaszt. Õutána Berekja fia, Mesullam végzett javítást a saját házával szemben. (Nehemiás könyve 3, 30)

  • amely a falat építette. A teherhordók szintén föl voltak fegyverezve: egyik kezükkel munkájukat végezték, másik kezükkel a fegyvert szorították. (Nehemiás könyve 4, 11)

  • a másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; (Nehemiás könyve 7, 34)

  • [Odaálltak a helyükre, s a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, az õ Istenüknek törvénykönyvébõl, aztán a nap egy másik negyedrészében bûnvallomást tartottak, s leborultak az Úr, az õ Istenük elõtt.] (Nehemiás könyve 9, 3)

  • A másik menet bal felé haladt, s a nép vezetõinek felével kísértem a fal gerincén a Kemence-torony fölött a Tér faláig, (Nehemiás könyve 12, 38)

  • Sem a magam nevére, sem az apáméra nem hoztam szégyent itt, a fogság földjén. Egyetlen lánya vagyok apámnak. Nem marad neki másik gyereke, aki örökölhetne utána, sem közeli rokona. S nincs olyan sem a rokonságban, aki miatt életben kellene maradnom, hogy a felesége legyek. Hetet már elvesztettem, mi értelme van hát az életemnek? De ha mégsem akarod elvenni az életemet, tekints rám és szánj meg: ne kelljen több gyalázatot elviselnem." (Tóbiás könyve 3, 15)

  • Tobit ezt válaszolta fiának, Tóbiásnak: "Van róla írás, amelyet mind a ketten aláírtunk, aztán én kettévágtam, hogy mind a kettõnknek jusson belõle egy rész. Az egyik fele nálam van, a másik a pénz mellett. Húsz éve már, hogy ezt a pénzt letétbe helyeztem. Most tehát, fiam, keress magadnak egy megbízható útitársat, aki a mi költségünkön él, amíg vissza nem jössz, aztán indulj, s hozd el a pénzt Gábaeltõl." (Tóbiás könyve 5, 3)

  • Ráguel odaszólt a feleségének: "Tedd rendbe nõvérem, azt a másik szobát és oda vezesd be õket." (Tóbiás könyve 7, 15)

  • Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nõvérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!" (Tóbiás könyve 8, 21)

  • Minden lánynak sorban be kellett mennie Achasvéros királyhoz akkor, amikor eltelt a tizenkét hónap, ami alatt az asszonyokra vonatkozó szabályok szerint elõ kellett készülniük: hat hónapig mirhaolajat, másik hat hónapig meg balzsamot és más asszonyi kenetet használtak szépségük ápolására. (Eszter könyve 2, 12)

  • Este lépett be és másnap reggel tért vissza az asszonyoknak egy másik házába, amely Saasgaz eunuchra, a mellékfeleségek felügyelõjére volt bízva. Többé nem léphetett be a királyhoz, csak ha a király kívánta és név szerint hívta. (Eszter könyve 2, 14)

  • A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtõl, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtõl, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. (b) Szépségében elpirult, arca derûs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. (c) Amikor minden ajtón áthaladt, a király elõtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. (d) Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. (e) Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: (f) "Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!" (Eszter könyve 5, 1)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina